Tökbevonat

Ma egy természettudományos érdekességgel tudom megörvendeztetni a kedves olvasókat. Az a furcsaság történt ugyanis, hogy a kezemen tökbevonat képződött. Úgy esett, hogy hétvégére tökpörköltet készítettem (meg zöldborsókrémlevest és tűzdelt egybesült tarját, hogy szó ne érje a ház elejét), és ehhez – csudák csudája – tökre volt szükség. A tököket mephámoztam és feldaraboltam. Ez a tevékenység eredményezte a bevonatot. Amikor ugyanis kész voltam a hámozással és a vagdalással, megmostam a kezem, és nekiláttam a további teendőknek. Egy pár perc múlva azonban észrevettem, hogy a kezem furcsa tapintású és ha kifeszítem a tenyerem, akkor húzódik, mintha ragasztót kentem volna rá. No gondoltam, jól rámragadt ez a töklé, és mégegyszer kezet mostam. De nem történt semmi, kéztörlés után a bevonat még mindig megvolt. Aztán kezet mostam még, meg dörzsöltem a szivaccsal, meg kapargattam a körmömmel, meg dörgöltem a konyharuhával. Mindez – majdhogynem – eredménytelen maradt. Ahogy ezeket a sorokat írom a bevonat nagyrésze még mindig rajta van a kezemen. Úgyhogy most vagy nekiesek higítóval és/vagy smirglivel, vagy belenyugszom, hogy most már az idők végezetéig tökbevonatos marad a jobbkezem.
Mindenesetre mindenképpen el kéne gondolkozni a töklé ipari hasznosításának lehetőségeiről (pl. tapétaragasztó, egész testet fedő bevonat esetén búvárruha, porlasztva hajlakk stb.), mert a bio érában szerintem ebből jó kis bizniszt lehetne gründolni.

Gyöngyöt

Kicsit úgy érzem, hogy gyöngyöt szórtunk a disznók elé. A színes székeink ugyanis megcsekélyke visszahangot keltettek ahhoz képest, hogy mekkora dizájn bravúrról van szó. Kicsit arra számítottunk, hogy az összes lakberendezési magazin itt fog majd tolongani, hogy egy különszámban méltó módon adjanak hírt a világnak a székekről, és nem hogy ez nem történt meg, de egyetlen ájulás, levegő után kapkodás sem volt, a legtöbb, amit ki tudtunk provokálni az „ühüm, jók” komment volt. Most már biztos, hogy meg nem értett dizájn zsenik vagyunk. Mindegy.
De igaziból nem erről akartam írni, hanem – megrendelésre – arról, hogy Matyi miket mond mostanában, így kétévesen. (Megjegyzem gyerekvállalás előtt szilárd meggyőződésünk volt, hogy két éves korára már minden gyerek folyékonyan beszél, de a mienk mondjuk sokkal előbb fog, mert mi nagyon választékos népek vagyunk, és sokat beszélünk hozzá.)
Szóval – a standart anya,apa, papa, mama cuccon túl - a szókészlet a következő:
Mémé - Matyi
brümbrüm – motor, autó, maci
etye – kettő vagy több
gm – labda, gurul
te – keksz, tej, talp
ha - hal
bu – buborék, busz, búgócsika
fa - fa
pampam – pitypang
eme – elment, elmegy, esetleg menjen el vagy éppen hogy ne menjen el
bambi – Bambi
hemhem – hernyó (itthon lévő gurulós játékhernyó)
bácsiki – bácsika (itthon ilyen néven fut K.G. kiskorú)
hohó – Egyszer egy királyfi
mam – Laknak-e nálatok állatok (a borítón lévő majom után)
Biztos kihagytam egyet kettőt, de alapvetően ennyi. Ezen szavak variálásával remekül kifejezi magát, pl. nagyon sokszor elmondja, hogy Bambi (illetve tetszőleges más alany, ideértve a fákat is) elment autóval vagyis láthatóan a nyelvtani szabályokkal is tisztában van. Nem rossz. Bár annak fényében, hogy Szonja (aki öt hónappal fiatalabb) már bőven mond mindenfélét, ragoz stb., és Petra (aki két hónappal idősebb) már januárban azt mondta teljesen tisztán intonálva, hogy „Panka légyszíves nyitsd ki nekem ezt a dobozt.” látszik, hogy még van hová fejlődni. Addig is „Bambi eme brümbrüm” és „Hemhem hamham pampam”.

Voila

A projekt

„Lófasz fog itt folyni, nem acél” (Örkény István)

2008 - Az ötlet megfogan. (Persze nem saját ötlet, lopott, de az nem számit.) Legyenek az ebédlő székek szinesre festve. Legyen mondjuk az, hogy veszünk három pár különböző stilusú széket, és páronkét két féle szinűre festjük (egyiket ilyenre másikat olyanra). Állati dizájnos lesz.
2008 – A begyűjtési fázis. A terv megvalósitása pompásan halad. Vaterán összevásárolunk hat széket. Ebből négy használható, kettő baromi tré, de ezt a projekt befejező fázisáig magunknak is csak félve valljuk be.
2009 tavasz – 1. számú akadály: Az ember terhesen nem fest széket, mert a belélegzett vegyi anyag árt a babukának. A projekt megvalósitása elhalasztva babuka születése utánra.
2009 nyár – 2. számú akadály: Az ember újszülött babukával nem fest széket, mert legfőbb vágya egy kávé nyugiban való elfogyasztása, és el sem tudja képzelni, hogy valaha meg tud majd főzni egy levest, nem hogy befessen hat darab széket. A projekt megvalósitása elhalasztva arra az időre, amikor több lesz a szabadidő.
2009 ősz, tél – 3. számú akadály: Hidegben az ember nem fest széket, mert a lakásban mégsem, a teraszon meg befagy a segge, és különben sem szárad meg a festék. A projekt megvalósitása elhalasztva a jó idő beköszöntéig.
2010 tavasz – Újabb beszerzési fázis. Családi kirándulás a festékboltba, ahol hosszas latolgatás után egy zöld és egy lila festék kerül kiválasztásra és megvételre a szükséges egyéb kellékkel együtt.
2010 nyár – 4. számú akadály: Az ember terhesen nem fest széket (lásd az 1. sz. akadályt). A projekt megvalósitása elhalasztva az újabb babuka születése utánra.
2011 tavasz – Nagy levegő vétel, elszánás. A projekt meg lesz valósitva. Nagyobbik babuka felügyeletének megszervezése a céldátumra, további nagyszülők mozgósitása segitésre és a kisebbik babuka dajkálására amig a projekt megvalósitása tart.
2011 április 12. – Újabb beszerzési fázis. A két teljesen tré szék helyett last minute vatera beszerzés: két (ekkor még) nem teljesen tré szék megvásárlása.
2011. április 15. – D-1 nap. Az újonnan beszerzett székek érkezése. Egyik nagyszülő kiesése betegség miatt. Sebaj, babukát lenyomjuk festés közben.
2011. április 16. – D nap. Nekiveselkedés, smirglizés, fólia kiteregetés, ecset festékbe mártása. 5. számú akadály: Festék nem tapad. Másfél órával és fél doboz festékkel később két rettenetesen kinéző szék az eredmény. Teljes csüggedés. Döntés: várjunk, amig megszárad, és majd az újabb réteg befedi (ezt már magunk sem hisszük). Másik szin elővesz, festék felhord, vazze’ ez megtapad. Húsz perccel és egyhatod doboz festékkel később három szék pompásan befestve. Miaszarér nem ez történt a másik szinnel? Az „zománcfesték” emez „flexibilis vastagzománc”. Peti Praktikerbe el, másik szin helyett hasonló árnyalatú flexibilis vastagzománcot beszerez. Juhé. Ez azonban még nem felhordható, mert az elsőnek befesteni szánt szék tocsog a korábban rálocsolt zománcfestékben. Próbáljuk meg leszedni. Higitóval. Nem jön le. Kaparóval. Nem jön le. Egy nagy ragacs az egész. Várjunk, hátha megszárad, és lesz valami.
2011. április 17. – D+1 nap. A fél doboz zománcfesték egységes gumiréteget alkotott az inkriminált széken, amit leginkább vajkenő késsel lehet lefejteni, de akkor meg gigarücskök maradnak. A helyzet aggasztó. A megoldás: kapargatás, smirglizés, aztán hagyjuk a retekbe az egészet, fessünk rá igy oszt jó lesz. Eredmény: rücskös zöld szék (plusz két pompásan befestett zöld szék az elmúlt napi pompás lilák mellé).
2011. április 18. – D+2 nap. Még mindig várjuk, hogy megszáradjanak, még mindig fog némelyik, félő, hogy soha a büdös életben nem száradnak meg. De ha igen, akkor pazar lesz de tényleg. És mindez nem tartott tovább két és fél évnél.
Tanulság: Mikor máskor töltsön az ember két napot (kétes kimenetű) székfestéssel, ha nem akkor, amikor napjait egy kétéves és egy újszülött társaságában tölti, és egy hónapja nem aludt egyhuzamban öt órát. Nesze nekünk lakberendezés.

Ps: Köszönöm a kedves érdeklődést mindenkinek, azóta az egészségi állapotom rendbe rázódott, anyatermészet (illetve a segitségére siető fejőasszony) szépitett némileg.

Anyatermészet a seggem

Az anya saját testéből táplálja csecsemőjét. Nincs ennél szebb és természetesebb dolog. A csecsemő elégedett, az anya sugárzik a boldogságtól. Egy franckarikát. Eddigi tapasztalataim a témában a következők.
1. sz. gyermek: Ajaj, nincs tej. Ajaj, még mindig nincs. Másfél óra préselés, egy kiskanál. Ajaj, mit fog enni a gyerek. Nem vagyok jó anya, még szoptatni sem tudom a gyereket. Kb. két hét aktív szenvedés után a tejmennyiség elegendő, gyermeket édesanya saját testéből táplálja, édesanya maradandó lelki károsodást szenved (na jó talán nem maradandó, de hosszan tartó).. Az elkövetkező kb. hat hónapban konstans para, hogy majd mikor nem lesz megint elég a tej.
2. sz. gyermek: Csuhaj, van tej. Csuhaj, sok tej van. Ajaj, túl sok van, akkor mit kell csinálni? Gyermek egyhetes születésnapján gyulladás (magas láz, baromi fájdalom, egy hét antibiotikum, melynek mellékhatásaként elképesztő gyomorfájás, abszurd találkozás bizarr fejőasszonnyal). Ezt köveően összes utasítást betartani, mindent a nagykönyv szerint csinálni. Gyermek háromhetes születésnapján újabb gyulladás (39 fokos láz, baromi fájdalom, randi fixálva bizarr fejőasszonnyal, aktív reménykedés, hogy ezúttal nem kell újabb antibiotikum kúra, de erre kevés az esély). Itt még nem tudom, mi lesz a folytatás, izgalommal várom.
Ja, és ne feledkezzünk meg a száz helyről érkező (egymásnak természetesen homlokegyenest ellentmondó) okos és részvétteljes tanácsról, ami ilyen helyzetben kifejezetten javítja a kedélyt.
Ha lesz még egy gyerekem, az tuti, hogy rántotthúst és sültkrumplit fog kapni, legfeljebb az első időkben leturmixolom neki.

Krónika

Gábor hamarosan betölti a két hetes kort, úgyhogy éppen ideje már, hogy lejegyezzük az utókor számára (illetve a számos jövőbeli életrajzirók legnagyobb örömére) eddigi életének fontosabb eseményeit, illetve elért eredményeit.
Küllem: nem annyira makimajom mint inkább öreg bácsika szerű (a kezdeti vakondhoz való hasonlatosság múlófélben), Peti szerint Kun Vilmosra hasonlit, de én nem értek egyet, Gábor orra határozottan hegyesebb.
Jellem: Gondolataiban gyakorta elmélyed, ilyenkor nem hagyja magát zavartatni a külvilág hivságai által. Más esetekben viszont határozottan hangot ad nemtetszésének (valószinűleg kicsit prűd lehet, mert ez leginkább akkor fordul elő, ha pucér). Elégedettség röfögéssel fejezi ki.
Életpálya: Még nem egyértelmű, hogy mely tudomány vagy művészeti ágban jeleskedik leginkább, de az már most valószinűnek látszik, hogy nem hódol be a társadalmi konvencióknak, mert az „eszik, alszik, hasonlit” elvárásból a hasonlitást határozottan visszautasitja.
Hobbik: Családja körében időzik legszivesebben, nem bánja, ha idősebb testvérbátyja a fülét, szemét, száját piszkálja, illetve különböző plüss állatokat szór a fejére. A testvéri érdeklődés amúgy egyelőre kimerül ennyiben.
Folyt. Köv. (idővel)

No.2

Nos az tudható volt, hogy ha az ember kilencedik hónapos terhes, akkor előbb utóbb szülni fog. Mivel azonban a múltkor ez nemhogy utóbb, hanem utóutóbb következett be, nem igazán mertünk számitani az előbbre. Ezért is ért kicsit meglepetésként, amikor vasárnap hajnalban felébredtem, hogy valami megfájdult. Aztán persze visszafeküdtem, mert ne legyek már hülye, az csak nem lehet, hogy most fogok szülni, meg ugye éjszaka van, az nem praktikus, meg összepakolva sem vagyok, intézzük ezt az egészet máskor inkább. De aztán megint fölkeltem, mer megint megfájdult. Aztán egy idő után felébresztettem Petit is, hogy akkor lehet, hogy össze kéne pakolni (nem volt túl lelkes). Aztán megpróbáltam felhivni az anyukámat, hogy akkor jönne át Maki úrra vigyázni, mert lehet, hogy nekünk más dolgunk akad. Ki volt kapcsolva a telefonja (meg volt beszélve, hogy most már nem fogja kikapcsolni, mert hát bármikor lehet ugye stb.). Hivtam a vezetékesen, nem vette föl. Elkezdtem pakolni. Tanakodtunk. Peti beült az autóba, elment a Széher útra, hogy akkor behatol, és fölkelti az anyukámat, hogy jöjjön. Kulcs belülről a zárban, csöngetésre nem reagálnak. B terv: ő akkor hazajön, én menjek a kórházba taxival. De azát végül a csöngő és a vezetékes telefon együttes alkalmazása bejött, fölébredtek, probléma megoldva. Peti hazajött, én közben bepakoltam (még szerencse, hogy a János kórház honlapján van kis praktikus lista, hogy mit kell vinni, és internet ugye éjjel is rendelkezésre áll). Anyukám megérkezett, mi bementünk a kórházba, n6-ra értünk be. Innentől a dolog eléggé olyan volt mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy sikerült némileg javitani a szintidőn, és hogy most nem kellett az egész szülészetnek a hasamon könyökölnie, hogy kijöjjön a gyerek. A vicces rész az ügyeletes orvos volt, aki először ijedt képpel konstatálta, hogy az állapot még nem elég előrehaladott ahhoz, hogy szóljon az orvosomnak (aki ünnepnap lévén nem volt bent, és gondolom már jó sok mindenkit lecseszett azért, ha túl korán rángatták be a kórházba), aztán kb. fél óra múlva (miután az ügyeletes szülésznő unszolására újból megvizsgált) ijedt képpel azt mondta, hogy most inkább akkor feküdjek hanyatt, mert az állapot már nagyon előrehaladott, és nem szeretné, ha az orvosom lekésné a szülést (aki valahol Szentendrén vagy hol lakik, és gondolom már már jó sok mindenkit lecseszett azért, mert túl későn rángatták be a kórházba). Bár együtt éreztem az ügyeletes orvossal a hanyatt fekvés azért mégsem volt opció. De persze az orvos idejében beért.
Most aztán van még egy gyerekünk, és elég furcsa, hogy ez még nem tud motorozni.