Mostanság

Mostanság nagyon elfoglalt család lettünk. Mindenki más-más dolgokkal de nagyon el van foglalva. Peti ugye nyakra főre médiaszerepel, egy valódi celeb, akit szőke macák a tévében „adjunktus úrnak” szólítanak.
Maki úr kezdi elsajátítani az előre felé haladás technikáját, ebben nagy segítségére van új kis pajtása a villódzó-zenélő teknős (én világméretű összeesküvést sejtek a játékgyárak és a gyógyszergyárak között, a játékgyárak kijönnek az ilyen villódzó-zenélő cuccokkal, amit a gyerek imád, sikoltva követeli az újabb és újabb gombnyomást, ami által újabb és újabb villódzás és zenélés érhető el, a szülő ettől idegzsábát kap, és fogy a nyugtató tonnaszámra – nyilván az amerikai kormány és az izraeli titkosszolgálat is profitál valahogy a dologból, de még nem jöttem rá, hogy pontosan hogyan).
Ferenc, ugye, kávét főz.
Én pedig hétfő óta újból bejárok az irodába, és igyekszem értelmes arcot vágni, hogy ne lehessen észrevenni, hogy az agyam helyét egy nagy cékla foglalja el. Szerencse, hogy a jogászok csak csűrik csavarják, mert nagy bajban lennék, ha valami valóban értelmes tevékenységet kellene végeznem, teszem azt tetőt fednem vagy géplakatolnom.

Ferenc

Örömmel jelenthetem, hogy tegnapelőtt megérkezett családunk legújabb tagja: Ferenc, a kávégép. Sokáig vártunk rá, és kicsit nehéz szülés volt, de végül mégis meglett. Ferenc Ferenc X7 így néz ki, és elsőrangú kávét főz. Már régen kitaláltuk, hogy karácsonyra kávéfőzőt adunk magunknak ajándékba, de végül dec. 23-án sikerült kiválasztani a megfelelő modellt, Ferencet (a rokoni viszonyra való tekintettel mi már keresztnéven emlegetjük), és megrendelni. Az első darab még szilveszter előtt megérkezett, de sajnos kis testi hibával, a víztartálya törött volt. Felhívtuk az üzletet, hogy ez a gond adódott elő. Mondták, küldenek új víztartályt. Aztán ahogy jobban szemügyre vettük a delikvenst kiderült, hogy nem is a jó modellt küldték (mi olyat rendeltünk, ami sima őrölt kávéval is működik, ők viszont olyat küldtek, ami csak kapszulával). Ismételten felhívtuk az üzletet, hogy mostan meg ez a másik gond adódott elő. Mondták, nem-nem ők olyat küldtek, ami őrölt kávéval is... Mondtuk, de a használati utasítás szerint csak kapszulával. Mondták, olvassuk föl, hogy mi van a dobozra írva. Fölolvastuk. Mondták, ajaj-ajajajajaj, akkor ezek szerint nem a jó modellt küldték. Mondtuk, ezek szerint nem. Mondták, semmi gond, jön majd futár és elszállítja a rossz modellt, és küldenek jót. Pár nap múlva tényleg jött futár, elszállította a masinát. De az új csak nem jött. Aztán kiderült, hogy az ünnepek miatt fennakadás volt a szállításban, és még nem kaptak megfelelő modellt megfelelő színben, és erre még legalább egy hetet kell várni, vagy el tudják küldeni a megfelelő modellt fekete színben rögvest. Mondtuk, küldjék feketében rögvest. És lőn. Három nappal később fekete Ferenc és mi már egy nagy boldog család vagyunk.

Nem leszek természetfotós

Már ha eddig valakit emiatt kétségek mardostak volna, akkor ez most megoldódott.
Mivel az égegyadta világon semmi említésre méltó sem történik mostanában, gondoltam legalább felteszek egy vicces kis videót Maki úrról, nehogymá teljesen behaljon a blog. Mi sem egyszerűbb feladat. Időnk mint a tenger, a filmből sem fogyunk ki, mi lehet ebben olyan nehéz. Az ember csak megvárja, hogy Maki úr valami vicceset csináljon, fogja a fényképezőgépet, videó üzemmódba állítja, lenyomja a gombot, oszt kész. Csakhogy a dolog menetrendszerűen elbukik a második lépésnél, vagyis hogy az embere fogja a fényképezőgépet... mivel Maki úr ezt észreveszi, a vicces dolog csinálását azonnal abbahagyja, és minden erejével a fényképezőgépre koncentrál. A Maki úr arcára kiülő koncentrációt a tapasztalatlan szemlélő bamba ábrázatnak nézheti, így jelenleg Maki úrról kizárólag bamba arc videó készíthető, bár ez a legkülönfélébb jelmezekben és hátterekkel aboszlválható. (Ez alól csak az jelent kivételt, amikor Maki úr saját magát nézi a tükörben, mert akkor annyira belefeletkezik a pompás látványba, hogy a fényképezőgép sem érdekli. Ilyenkor viszont annyira kalimpál, hogy az operatőr kezében remeg a felvevőgép, és a felvétel teljességgel élvezhetetlen lesz.) Na hát ezért nem leszek természetfotós. Bár lehet, hogy mondjuk a gazellák le se szarják a fényképezőgépeket...