Választék

Jó napot kívánok! Fekete, lapos talpú, bélelt bokacsizmát szeretnék. – mondtam belépve a jónevű belvárosi cipőboltba.
Hm-hm. – mélázott az eladó hölgy – Laposban csak ezt tudom mutatni. – mondta, és rábökött egy fekete, 5-6 centis sarkú bokacsizmára.
Öö. Laposat szeretnék. – vetettem ellen.
Áhá. Teljesen laposat? Laposban csak az a három modell van. Kicsit sportosabbak. Az egyik kicsit magasabb szárú. – mutatott egy polcra, ahol valóban három modell volt. Ebből kettő combközépig érő csizma volt, a harmadik – amelyikre valóban ráillett mind a négy fenti kritérium – nem tetszett. Vásárlás nélkül távoztam. Nekem tényleg semmi sem jó.

Wagner, érted Max?

Szombaton láttuk a Rajna kincsét. Rheingold, ahogy a művelt amerikai… Mert mi ám nem csak valami mezei Rajna kincsét néztünk meg, hanem a New York-i Metropolitan Opera (pajtiknak csak Met) előadását. Mer mink azt úgy csináljuk, hogy ha pénteken azt olvassuk a nyujorkerbe, hogy a Met színre viszi a Rajna kincsét, és szuper vagány díszlet lesz, és szuper innovatív látványvilág, akkor szombaton elslattyogunk megnézni a Rajna kincsét, amit az Uránia moziban közvetítenek élőben, hd minőségben (mint utóbb kiderült ez inkább hátrány mint előny, és egy kis szemcsésség kifejezetten jót tett volna a dolognak, de ne szaladjunk a dolgok elébe).
Nos, ha nem arról lett volna szó, hogy a nyujorkerbe olvassuk, hogy ez a legnagyobb királyság, és tudjuk, hogy ez itten a Met, hanem mondjuk itthon látjuk ezt az előadást, akkor puffogtunk volna kicsit, hogy hát már megint nem volt pénz új jelmezre, és kénytelenek voltak az 1980 óta rendszeresített „germán dizájn à la Conan a barbár” darabjait előhúzni. És nem igaz, hogy itt egy ötletes rendezés sincs, mer a szörny úgy néz ki mintha egyenesen a Végtelen történetből ugrott volna elő, a békát valószínűleg a csopaki bazárban szerezték be, és különben is erről a 100 kilós matrónáról ki hiszi el, hogy ő a fiatalság istennője, még ha ondolált szőke hajat visel is, és a színészi teljesítmény nulla, és kunszt az nuku stb. stb. És bezzeg külföldön bezzeg bírnak normális operákat csinálni bezzeg Amerikába bezzeg.
Így viszont tudtuk, hogy ez a Met és ez itt szuper innovatív látványvilág (na jó, a díszlet, ami egyesével mozgatható alumínium pallókból állt, és mindenféle formára lehetett alakítani tényleg vagesz volt), és az előadás költségvetése hozzávetőleg a magyarországi gdp, úgyhogy csak magunkat okolhatjuk, amiért ilyen suttyók vagyunk, és nekünk semmi sem jó. (Jó, azért azt meg kell hagyni, hogy szépen énekeltek, és a pallók esetenként tényleg érdekes dolgokat műveltek.) Azzal meg persze csak a gagyi mozibannéző közönséget akarták büntetni, hogy az operatőr folyton az énekesek gyöngyöző homlokára közelített ahelyett, hogy a színpadképet mutatta volna. Így viszont bőven volt alkalmunk megcsodálni a pazar jelmezeket és passzentos frizurákat az obligát bőr és fém fityegőkkel, szőrnadrágokkal, tökkofferral (mert nem is egyszerűen tok járt a férfiak jelmezéhez, hanem egy kisebbfajta utazóláda méretű alkalmatosság). Úgyhogy tényleg bennünk van a hiba, ha már gizdázni akarunk, legalább elmehettünk volna élőben megtekinteni, nem pedig a közvetítésen fanyalogni.

Fővám

Nálam általában „félig tele” van. Én általában tudok örülni a kis dolgoknak, és le tudom szarni a hülyeségeket. De most mégis csalódott vagyok. Amióta az eszemet tudom (jó, mondjuk amióta ebben az irodában dolgozom), a Fővám teret túrják. Metró, villamos, közmű, mittudomén. Feltúrják, befedik, feltúrják, befedik. Palánkok, konténerek, bokáig érő mocsok, flex, szálló por, pecsvörk aszfalt, kilógó csövek stb. Na de most. Most x (x nagyobb egyelő három) év után befejezték a túrást, lekövezték, benövényezték, leszökőkutazták, bejátszóterezték. Hát ez csak igazán ok az örömre, nem? De. Csak hát felmerül a kérdés, hogy miért tettek egy bazigigamega térre egy pöcsömnyi játszóteret, és miért csak kb. húsz bokrot ültettek. Hacsak nem azért, hogy maradjon kb. ötszáz négyzetméter üres lekövezett rész. Ahol nincs semmi. Nincs pad, nincs növény, nincs játszótér (jó, a sarkában van három ványadt szökőkút). Mer’ ez most minek? Ócsó volt a kő? Még gördeszkázni se jó, mert még egy vacak bukkanó sincs rajta. Esetleg télen sífutni. Gondoljátok, hogy a városi sífutó lobbi keze van a dologban?