Tökbevonat

Ma egy természettudományos érdekességgel tudom megörvendeztetni a kedves olvasókat. Az a furcsaság történt ugyanis, hogy a kezemen tökbevonat képződött. Úgy esett, hogy hétvégére tökpörköltet készítettem (meg zöldborsókrémlevest és tűzdelt egybesült tarját, hogy szó ne érje a ház elejét), és ehhez – csudák csudája – tökre volt szükség. A tököket mephámoztam és feldaraboltam. Ez a tevékenység eredményezte a bevonatot. Amikor ugyanis kész voltam a hámozással és a vagdalással, megmostam a kezem, és nekiláttam a további teendőknek. Egy pár perc múlva azonban észrevettem, hogy a kezem furcsa tapintású és ha kifeszítem a tenyerem, akkor húzódik, mintha ragasztót kentem volna rá. No gondoltam, jól rámragadt ez a töklé, és mégegyszer kezet mostam. De nem történt semmi, kéztörlés után a bevonat még mindig megvolt. Aztán kezet mostam még, meg dörzsöltem a szivaccsal, meg kapargattam a körmömmel, meg dörgöltem a konyharuhával. Mindez – majdhogynem – eredménytelen maradt. Ahogy ezeket a sorokat írom a bevonat nagyrésze még mindig rajta van a kezemen. Úgyhogy most vagy nekiesek higítóval és/vagy smirglivel, vagy belenyugszom, hogy most már az idők végezetéig tökbevonatos marad a jobbkezem.
Mindenesetre mindenképpen el kéne gondolkozni a töklé ipari hasznosításának lehetőségeiről (pl. tapétaragasztó, egész testet fedő bevonat esetén búvárruha, porlasztva hajlakk stb.), mert a bio érában szerintem ebből jó kis bizniszt lehetne gründolni.

Gyöngyöt

Kicsit úgy érzem, hogy gyöngyöt szórtunk a disznók elé. A színes székeink ugyanis megcsekélyke visszahangot keltettek ahhoz képest, hogy mekkora dizájn bravúrról van szó. Kicsit arra számítottunk, hogy az összes lakberendezési magazin itt fog majd tolongani, hogy egy különszámban méltó módon adjanak hírt a világnak a székekről, és nem hogy ez nem történt meg, de egyetlen ájulás, levegő után kapkodás sem volt, a legtöbb, amit ki tudtunk provokálni az „ühüm, jók” komment volt. Most már biztos, hogy meg nem értett dizájn zsenik vagyunk. Mindegy.
De igaziból nem erről akartam írni, hanem – megrendelésre – arról, hogy Matyi miket mond mostanában, így kétévesen. (Megjegyzem gyerekvállalás előtt szilárd meggyőződésünk volt, hogy két éves korára már minden gyerek folyékonyan beszél, de a mienk mondjuk sokkal előbb fog, mert mi nagyon választékos népek vagyunk, és sokat beszélünk hozzá.)
Szóval – a standart anya,apa, papa, mama cuccon túl - a szókészlet a következő:
Mémé - Matyi
brümbrüm – motor, autó, maci
etye – kettő vagy több
gm – labda, gurul
te – keksz, tej, talp
ha - hal
bu – buborék, busz, búgócsika
fa - fa
pampam – pitypang
eme – elment, elmegy, esetleg menjen el vagy éppen hogy ne menjen el
bambi – Bambi
hemhem – hernyó (itthon lévő gurulós játékhernyó)
bácsiki – bácsika (itthon ilyen néven fut K.G. kiskorú)
hohó – Egyszer egy királyfi
mam – Laknak-e nálatok állatok (a borítón lévő majom után)
Biztos kihagytam egyet kettőt, de alapvetően ennyi. Ezen szavak variálásával remekül kifejezi magát, pl. nagyon sokszor elmondja, hogy Bambi (illetve tetszőleges más alany, ideértve a fákat is) elment autóval vagyis láthatóan a nyelvtani szabályokkal is tisztában van. Nem rossz. Bár annak fényében, hogy Szonja (aki öt hónappal fiatalabb) már bőven mond mindenfélét, ragoz stb., és Petra (aki két hónappal idősebb) már januárban azt mondta teljesen tisztán intonálva, hogy „Panka légyszíves nyitsd ki nekem ezt a dobozt.” látszik, hogy még van hová fejlődni. Addig is „Bambi eme brümbrüm” és „Hemhem hamham pampam”.