Izrael 2. nap

Ami az első napi beszámolóból kimaradt: shopping az Óvárosban. Hát igazából nem volt shopping, csak gránátalma leveket, vizeket, meg valami nagyon finom mandulás cuccot vettünk, pedig nem volt gyenge a kínálat. Fröccsöntött tank, antik perzsaszőnyeg, orosz ikon, szezámmagos bagel, ronaldo póló stb. De kétségkívül az egyik Via Dolorosán elhelyezkedő szuvenírbolt vitte el a pálmát, ahol volt képeslap, ásványvíz, ceruzaelem, jézuskrisztusos kulcstartó és töviskoszorú. Ott állt egy kis stócban három vagy négy töviskoszorú. Hátha épp valakinek ahhoz támad kedve. Mondjuk ha lett volna lila, elgondolkoztam volna, hogy veszek egyet Gabesznak.

Na de most már tényleg térjünk át a mai napra. Most már biztos, hogy tiszteletbeli díszpolgárrá avatnak itt engem, mert nem csak gyalogosan, de autón is remekül járkálok (mondjuk ehhez szükségeltetik egy gps és valaki, aki felolvassa nekem a gps-ről, hogy mit kell csinálni). Ma ugyanis béreltünk autót, és elautókáztunk a Masada hegyhez (megint kihagytuk a tevegelési lehetőséget, ezúttal a tengerszint határnál lehetett volna egy jót tevegelni közvetleül az autópálya mellett), ottan föl libegőztünk a tetejére, jól körbejártuk az egészet, megtudtuk, hogy Herodesnek még úszómedencéje is volt, ami azért nem kispálya, egy a sivatag kellős közepén lévő rohadt magas hegy legtetején, de mondjuk azt eddig is lehetett gondolni, hogy Herodes nem szarral gurigázott. Amúgy az egész dolog elég impozáns, én pl. elég sokat küzdök, hogy a hatodik emeleti virágládáimban életben tartsam a kis növénykéimet, úgy hogy ehhez korlátlan mennyiségű vezetékes víz áll rendelkezésemre, ez a Herodes csávó pedig gabonát meg zöldséget termesztett ezen a hegyen.

És miután ezen kellőképp kicsodálkoztuk magunkat, lelibegőztünk, megtekintettük az ajándékboltot, elfogyasztottuk a kis szendvicskéinket, és továbbálltunk a Holt tengerhez. Ott pontosan azt csináltuk, amit mindenki, lebegtünk a víz tetején és bőszen iszappal kenegettük magunkat. Mindkettő igen mókás volt, és biztos vagyok benne, hogy most már olyan szépek vagyunk, hogy a napra lehet nézni.

Utána meg hazafurikáztunk, megálltunk a tilosban (különböző tilos helyek közül lehetett választani, a legszimpatikusabbon megálltunk), megvacsoráztunk egy szuper vegetáriánus szuper egészséges (amúgy nagyon finom) helyen, biztosítva ezzel, hogy legalább száz évig éljünk, és most gyorsan le is fekszünk, hogy nehogy megráncosodjon a szépen kisimult bőrünk.

Izrael 1. nap

Nem azért mondom, de még nem egész 24 órája vagyunk Jeruzsálemben, de már istenien kiismerem magam, olyannyira, hogy egy néni leszólított az utcán (bár azt igazából nem tudom, hogy útbaigazítást akart-e kérni, vagy azt akarta kérdezni, hogy hová járok fodrászhoz, mert egy kukkot sem értettem abból, amit mondott).

Azzal kezdtük, hogy bejártuk az összes kötelező vallási főattrakciót. Tényleg vicces, hogy mindenki pont ugyanazon a kövön akart mindenfélét csinálni (embert gyúrni porból, gyereket feláldozni, mennybe menni stb.), ahelyett, hogy szépen arrébb mentek volna egy kővel, és akkor most mindenki sokkal jobb haver lenne. De nem, nekik mindent ugyanazon a telken kellett intézni.

Ezen kívül persze mászkáltunk az óvárosban, és amikor mindenki (értsd Juli, akinél vendégeskedünk, és Peti, akit nem kell megmagyarázni, hogy ki) elment dolgozni, akkor én felkaptattam az Olajfák hegyére. Ha igazán ki akartam volna maxolni a turistaélményt, akkor még egy tevére is felülhettem volna a hegy tetején, de valahogy nem tűnt fontosnak a dolog. Aztán még lesétáltam, megnéztem a fontos kertet. Kicsit úgy képzeltem, hogy ottan így elkóricál az ember, és közben elmélkedik meg ilyesmi, ehelyett viszont az van, hogy kb. tíz olajfa körbe van kerítve, és a kerítés mentén körbe lehet sétálni, és megtekinteni a nevezett olajfákat. De azért így is szép tökre.

Onnan pedig visszamásztam a másik hegyre, megkerültem az óvárost, elmentem a shopping utcán (nana majd nem) keresztül, a sutárúton keresztül, az x. városi parkon keresztül Jeruzsálem vagány európai szerű negyedébe, bevásároltam a közértben, majd hazajöttem. Mondjuk ebben nagy segítségemre volt, hogy Juli pont a vagány európaiszerű negyedben lakik, magamtól azért nem biztos, hogy ráakadtam volna.

Szóval már-már helyi lakos vagyok. Épphogycsak meg nem untam. Szerencsére holnap elkirándulunk a Holt tengerhez, ne kelljen már folyton Jeruzsálemben lógni.

Adok magamra

Az ember legyen mindig jól öltözött, és figyeljen oda a divatirányzatokra. Ennek jegyében a mai szettem: piros magassarkú, fekete harisnya, szürkés rövidnadrág, fekete zakó, piros-bézs sál, diszkrét smink, három cekker és egy partvisnyél. Nem azért mondom, sikerem volt, jól megnéztek.

Remélem, hamarosan azt olvasom majd a vogue-ban, hogy a 2014-es tavaszi-nyári szezon slágerkiegészítője a partvisnyél, és a divatőrület nem máshonnan, mint Budapestről indult.