Voila

A projekt

„Lófasz fog itt folyni, nem acél” (Örkény István)

2008 - Az ötlet megfogan. (Persze nem saját ötlet, lopott, de az nem számit.) Legyenek az ebédlő székek szinesre festve. Legyen mondjuk az, hogy veszünk három pár különböző stilusú széket, és páronkét két féle szinűre festjük (egyiket ilyenre másikat olyanra). Állati dizájnos lesz.
2008 – A begyűjtési fázis. A terv megvalósitása pompásan halad. Vaterán összevásárolunk hat széket. Ebből négy használható, kettő baromi tré, de ezt a projekt befejező fázisáig magunknak is csak félve valljuk be.
2009 tavasz – 1. számú akadály: Az ember terhesen nem fest széket, mert a belélegzett vegyi anyag árt a babukának. A projekt megvalósitása elhalasztva babuka születése utánra.
2009 nyár – 2. számú akadály: Az ember újszülött babukával nem fest széket, mert legfőbb vágya egy kávé nyugiban való elfogyasztása, és el sem tudja képzelni, hogy valaha meg tud majd főzni egy levest, nem hogy befessen hat darab széket. A projekt megvalósitása elhalasztva arra az időre, amikor több lesz a szabadidő.
2009 ősz, tél – 3. számú akadály: Hidegben az ember nem fest széket, mert a lakásban mégsem, a teraszon meg befagy a segge, és különben sem szárad meg a festék. A projekt megvalósitása elhalasztva a jó idő beköszöntéig.
2010 tavasz – Újabb beszerzési fázis. Családi kirándulás a festékboltba, ahol hosszas latolgatás után egy zöld és egy lila festék kerül kiválasztásra és megvételre a szükséges egyéb kellékkel együtt.
2010 nyár – 4. számú akadály: Az ember terhesen nem fest széket (lásd az 1. sz. akadályt). A projekt megvalósitása elhalasztva az újabb babuka születése utánra.
2011 tavasz – Nagy levegő vétel, elszánás. A projekt meg lesz valósitva. Nagyobbik babuka felügyeletének megszervezése a céldátumra, további nagyszülők mozgósitása segitésre és a kisebbik babuka dajkálására amig a projekt megvalósitása tart.
2011 április 12. – Újabb beszerzési fázis. A két teljesen tré szék helyett last minute vatera beszerzés: két (ekkor még) nem teljesen tré szék megvásárlása.
2011. április 15. – D-1 nap. Az újonnan beszerzett székek érkezése. Egyik nagyszülő kiesése betegség miatt. Sebaj, babukát lenyomjuk festés közben.
2011. április 16. – D nap. Nekiveselkedés, smirglizés, fólia kiteregetés, ecset festékbe mártása. 5. számú akadály: Festék nem tapad. Másfél órával és fél doboz festékkel később két rettenetesen kinéző szék az eredmény. Teljes csüggedés. Döntés: várjunk, amig megszárad, és majd az újabb réteg befedi (ezt már magunk sem hisszük). Másik szin elővesz, festék felhord, vazze’ ez megtapad. Húsz perccel és egyhatod doboz festékkel később három szék pompásan befestve. Miaszarér nem ez történt a másik szinnel? Az „zománcfesték” emez „flexibilis vastagzománc”. Peti Praktikerbe el, másik szin helyett hasonló árnyalatú flexibilis vastagzománcot beszerez. Juhé. Ez azonban még nem felhordható, mert az elsőnek befesteni szánt szék tocsog a korábban rálocsolt zománcfestékben. Próbáljuk meg leszedni. Higitóval. Nem jön le. Kaparóval. Nem jön le. Egy nagy ragacs az egész. Várjunk, hátha megszárad, és lesz valami.
2011. április 17. – D+1 nap. A fél doboz zománcfesték egységes gumiréteget alkotott az inkriminált széken, amit leginkább vajkenő késsel lehet lefejteni, de akkor meg gigarücskök maradnak. A helyzet aggasztó. A megoldás: kapargatás, smirglizés, aztán hagyjuk a retekbe az egészet, fessünk rá igy oszt jó lesz. Eredmény: rücskös zöld szék (plusz két pompásan befestett zöld szék az elmúlt napi pompás lilák mellé).
2011. április 18. – D+2 nap. Még mindig várjuk, hogy megszáradjanak, még mindig fog némelyik, félő, hogy soha a büdös életben nem száradnak meg. De ha igen, akkor pazar lesz de tényleg. És mindez nem tartott tovább két és fél évnél.
Tanulság: Mikor máskor töltsön az ember két napot (kétes kimenetű) székfestéssel, ha nem akkor, amikor napjait egy kétéves és egy újszülött társaságában tölti, és egy hónapja nem aludt egyhuzamban öt órát. Nesze nekünk lakberendezés.

Ps: Köszönöm a kedves érdeklődést mindenkinek, azóta az egészségi állapotom rendbe rázódott, anyatermészet (illetve a segitségére siető fejőasszony) szépitett némileg.

Anyatermészet a seggem

Az anya saját testéből táplálja csecsemőjét. Nincs ennél szebb és természetesebb dolog. A csecsemő elégedett, az anya sugárzik a boldogságtól. Egy franckarikát. Eddigi tapasztalataim a témában a következők.
1. sz. gyermek: Ajaj, nincs tej. Ajaj, még mindig nincs. Másfél óra préselés, egy kiskanál. Ajaj, mit fog enni a gyerek. Nem vagyok jó anya, még szoptatni sem tudom a gyereket. Kb. két hét aktív szenvedés után a tejmennyiség elegendő, gyermeket édesanya saját testéből táplálja, édesanya maradandó lelki károsodást szenved (na jó talán nem maradandó, de hosszan tartó).. Az elkövetkező kb. hat hónapban konstans para, hogy majd mikor nem lesz megint elég a tej.
2. sz. gyermek: Csuhaj, van tej. Csuhaj, sok tej van. Ajaj, túl sok van, akkor mit kell csinálni? Gyermek egyhetes születésnapján gyulladás (magas láz, baromi fájdalom, egy hét antibiotikum, melynek mellékhatásaként elképesztő gyomorfájás, abszurd találkozás bizarr fejőasszonnyal). Ezt köveően összes utasítást betartani, mindent a nagykönyv szerint csinálni. Gyermek háromhetes születésnapján újabb gyulladás (39 fokos láz, baromi fájdalom, randi fixálva bizarr fejőasszonnyal, aktív reménykedés, hogy ezúttal nem kell újabb antibiotikum kúra, de erre kevés az esély). Itt még nem tudom, mi lesz a folytatás, izgalommal várom.
Ja, és ne feledkezzünk meg a száz helyről érkező (egymásnak természetesen homlokegyenest ellentmondó) okos és részvétteljes tanácsról, ami ilyen helyzetben kifejezetten javítja a kedélyt.
Ha lesz még egy gyerekem, az tuti, hogy rántotthúst és sültkrumplit fog kapni, legfeljebb az első időkben leturmixolom neki.