2011. április 4., hétfő

Anyatermészet a seggem

Az anya saját testéből táplálja csecsemőjét. Nincs ennél szebb és természetesebb dolog. A csecsemő elégedett, az anya sugárzik a boldogságtól. Egy franckarikát. Eddigi tapasztalataim a témában a következők.
1. sz. gyermek: Ajaj, nincs tej. Ajaj, még mindig nincs. Másfél óra préselés, egy kiskanál. Ajaj, mit fog enni a gyerek. Nem vagyok jó anya, még szoptatni sem tudom a gyereket. Kb. két hét aktív szenvedés után a tejmennyiség elegendő, gyermeket édesanya saját testéből táplálja, édesanya maradandó lelki károsodást szenved (na jó talán nem maradandó, de hosszan tartó).. Az elkövetkező kb. hat hónapban konstans para, hogy majd mikor nem lesz megint elég a tej.
2. sz. gyermek: Csuhaj, van tej. Csuhaj, sok tej van. Ajaj, túl sok van, akkor mit kell csinálni? Gyermek egyhetes születésnapján gyulladás (magas láz, baromi fájdalom, egy hét antibiotikum, melynek mellékhatásaként elképesztő gyomorfájás, abszurd találkozás bizarr fejőasszonnyal). Ezt köveően összes utasítást betartani, mindent a nagykönyv szerint csinálni. Gyermek háromhetes születésnapján újabb gyulladás (39 fokos láz, baromi fájdalom, randi fixálva bizarr fejőasszonnyal, aktív reménykedés, hogy ezúttal nem kell újabb antibiotikum kúra, de erre kevés az esély). Itt még nem tudom, mi lesz a folytatás, izgalommal várom.
Ja, és ne feledkezzünk meg a száz helyről érkező (egymásnak természetesen homlokegyenest ellentmondó) okos és részvétteljes tanácsról, ami ilyen helyzetben kifejezetten javítja a kedélyt.
Ha lesz még egy gyerekem, az tuti, hogy rántotthúst és sültkrumplit fog kapni, legfeljebb az első időkben leturmixolom neki.

2 megjegyzés:

hünyők írta...

:-( jobbulást!

Unknown írta...

Minden együttérzésem, de tényleg! Azon kívül a magam érdekében remélem, hogy 1. sz. gyeremekkel összefüggő tejügyi nehézségek nem minden esetben állnak egyenes arányban 2. sz. gyermekkel kapcsolatos hasonló problémákkal.

Viszont így azért kevésbé frusztrálnak a parkban csoportosan 10 perc alatt szoptató lányok. Az pedig már egyáltalán nem is érdekel, amit ma láttam: egy anyuka a Pozsonyin grasszálva tömte be kendőben síró gyermekének száját. És nem cumival. Egy pillanatra úgy maradtam. Pedig Sami hordozva (is) vagyon különböző szuper és szuperebb eszközökben.