Tökbevonat

Ma egy természettudományos érdekességgel tudom megörvendeztetni a kedves olvasókat. Az a furcsaság történt ugyanis, hogy a kezemen tökbevonat képződött. Úgy esett, hogy hétvégére tökpörköltet készítettem (meg zöldborsókrémlevest és tűzdelt egybesült tarját, hogy szó ne érje a ház elejét), és ehhez – csudák csudája – tökre volt szükség. A tököket mephámoztam és feldaraboltam. Ez a tevékenység eredményezte a bevonatot. Amikor ugyanis kész voltam a hámozással és a vagdalással, megmostam a kezem, és nekiláttam a további teendőknek. Egy pár perc múlva azonban észrevettem, hogy a kezem furcsa tapintású és ha kifeszítem a tenyerem, akkor húzódik, mintha ragasztót kentem volna rá. No gondoltam, jól rámragadt ez a töklé, és mégegyszer kezet mostam. De nem történt semmi, kéztörlés után a bevonat még mindig megvolt. Aztán kezet mostam még, meg dörzsöltem a szivaccsal, meg kapargattam a körmömmel, meg dörgöltem a konyharuhával. Mindez – majdhogynem – eredménytelen maradt. Ahogy ezeket a sorokat írom a bevonat nagyrésze még mindig rajta van a kezemen. Úgyhogy most vagy nekiesek higítóval és/vagy smirglivel, vagy belenyugszom, hogy most már az idők végezetéig tökbevonatos marad a jobbkezem.
Mindenesetre mindenképpen el kéne gondolkozni a töklé ipari hasznosításának lehetőségeiről (pl. tapétaragasztó, egész testet fedő bevonat esetén búvárruha, porlasztva hajlakk stb.), mert a bio érában szerintem ebből jó kis bizniszt lehetne gründolni.