Fővám

Nálam általában „félig tele” van. Én általában tudok örülni a kis dolgoknak, és le tudom szarni a hülyeségeket. De most mégis csalódott vagyok. Amióta az eszemet tudom (jó, mondjuk amióta ebben az irodában dolgozom), a Fővám teret túrják. Metró, villamos, közmű, mittudomén. Feltúrják, befedik, feltúrják, befedik. Palánkok, konténerek, bokáig érő mocsok, flex, szálló por, pecsvörk aszfalt, kilógó csövek stb. Na de most. Most x (x nagyobb egyelő három) év után befejezték a túrást, lekövezték, benövényezték, leszökőkutazták, bejátszóterezték. Hát ez csak igazán ok az örömre, nem? De. Csak hát felmerül a kérdés, hogy miért tettek egy bazigigamega térre egy pöcsömnyi játszóteret, és miért csak kb. húsz bokrot ültettek. Hacsak nem azért, hogy maradjon kb. ötszáz négyzetméter üres lekövezett rész. Ahol nincs semmi. Nincs pad, nincs növény, nincs játszótér (jó, a sarkában van három ványadt szökőkút). Mer’ ez most minek? Ócsó volt a kő? Még gördeszkázni se jó, mert még egy vacak bukkanó sincs rajta. Esetleg télen sífutni. Gondoljátok, hogy a városi sífutó lobbi keze van a dologban?