Barcelona

Nohát megjártuk a katalán fővárost, és igen szép élményekkel gazdagodtunk.
Szállás: "Hostal", mondjuk panzió a belváros legeslegközepén, egy egykori grófi palota x. emeletén (azért nem tudjuk pontosan, hogy hányadik, mert az volt kiírva, hogy első emelet, de valójában kb. négyet kellett fölgyalogolni). A hostalt egy néni és egy bácsi viszi, a néni dolga a takarítás a bácsié a karbantartás. Úgytűnt, hogy a bácsi nem lelkesedik túlzottan a feladat iránt, mert a ház szépen lassan esett szétfelé. Amíg ott voltunk, minden nap történt valami malőr (leszakadt vécétartály, kiégett villanykörte, kezünkben maradt zuhanyfüggöny, leesett-visszaragasztott-újból leesett zuhanyrózsa stb.). Ennek ellenére úgy tűnt, hogy mindez az ötvenes évek óta mehet kb. ugyanígy, mert a berendezés arról tanúskodott, hogy generálfelújítás azóta nem történt, sőt azon sem lepődnénk meg, ha kiderülne, hogy a leszakadt vécétartályt még maga a gróf nyomatta föl a falra valamikor a dicső 19. században. A közönség is elég vegyes volt, voltak laza fiatalok, akik a lonley planet és társai útikönyvből vették az ötletet, és ötvenes lepukkant faszik, akik valószínűleg állandó lakosok lehettek, mert sokat nézték a tévét a háziakkal. És volt egy cica is, akinek volt egy saját (horgolt terítővel díszített) fotelje. Ő nézet ki legjobban az egész műintézményben. Nekünk nagyon megfelelő volt a hely, mindenhová közel volt, sokat nevettünk a leszakadó dolgokon, és persze ócsó is volt.
Étkezés: Amit megspóroltunk a szálláson azt elmulattuk a kaján. Kávéházban reggeliztünk (kávé, croissant, csokoládé, narancslé, magdaléna stb.), helyi kisvendéglőkben ebédeltünk (na jó, csak egyszer, de akkor egy nagyon autentikus helyen ettünk napi menüt), tapasozókban vacsoráztunk (szintén nem sokszor, néha beficcent egy kis kínai és olasz is, ami rém ciki, de ha jobban belegondolunk ki tud minden este olajban sült halat, olajban sült krumplival és egy kis olivaolajjal nyakonöntött kenyérrel enni, mi nem). És fagyiból sem volt hiány.
Látnivalók: Sétáltunk csomót, voltunk mindenféle híres helyen, még múzeumba is elvetődtünk, és egy hegyi kolostort is megtekintettünk, alapvetően rendes turistákhoz méltóan viselkedtünk. Sok tök jó környéken sétáltunk, sok szép házat láttunk. Gaúdi nem lett a kedvencünk, magunk között a "csicsakirálynak" szólítottuk a mestert. Ez megint csak rém ciki, de mit várhat az ember azoktól a népektől, akik bevallottan nem szeretik a jazzt (ld. egy korábbi bejegyzésemet). Szőrös a talpunk, na. Legalábbis az enyém (Peti lehet, hogy még a jazzt is szereti, egyszer legalábbis elcipelt Kieth Jarrett koncertre, már ha az jazz). Nem mondom, hogy egyik-másik épülete nem mókás, meg színes meg minden, és jó dolog Barcelonában mászkálni, és nézegetni őket, de tetszeni nem tetszenek. Vagy mondjuk a többsége nem.
Kalandok: ld. szállás rovat, plusz majdnem lekéstük a repülőt hazafelé, konkrétan tök biztosak voltunk benne, hogy lekéssük, és erre minden okunk megvolt, mivel kb. 25 perccel a gép indulása előtt értünk a csekinhez, de a kedves spanyol (katalán?) bácsik még beengedtek, és a biztonsági ellenőrzésnél még a vizünket is sikerült becsempészni. Éljen a mediterrán lazaság! Frankfurtban az a minimum, hogy haditörvényszék elé állítottak volna, de valószínűbb, hogy statáriális jelleggel fölnégyelnek és kitűznek a vár fogára.