2009. január 23., péntek

Egészségügy

Rájöttem, hogy a kormány igen körmönfont kedélyjavító kampányt folytat. A módszer a következő. A társadalomba szinte észrevétlenül beleolvadó beépített emberek rémhíreket terjesztenek, arról például, hogy a terheléses vércukor vizsgálat olyan, hogy az ember megérkezik a kórházba éhgyomorra az általa előre megvásárolt 10dkg mennyiségű cukorral, aztán vért vesznek tőle, aztán meg kell inni a vízben feloldott 10dkg cukrot (és nagyon igyekezni, hogy ne hányja ki, mert akkor kezdheti elölről az egészet), aztán várni kell két órát (és közben nem szabad elmozdulni sehová, mert a mozgás befolyásolja a cukor lebontásának folyamatát, és ezért, ha az ember nem ül egyhelyben két órát, akkor megint csak kezdheti elölről az egészet), aztán még egy vérvétel. Az ember ezeket a híreket hallva (és annyira fifikásak ám, hogy félhivatalos - védőnő - és teljesen civil - pl. kollégák - beépített emberek is vannak, így a gyanútlan állampolgár nem is sejti, hogy valójában a propagandagépezet áldozatává vált) már jóelőre parázik a terheléses vércukor vizsgálattól, hogy aztán igen rózsás kedve kerekedjen, amikor a valóság az ügynökök által elhintett történeteknél sokkal barátságosabban fest. Így el tudják érni, hogy az ember egyenesen hálás legyen azért, hogy terheléses vércukor vizsgálatra mehetett, ahol nem történt vele más, mint vért vettek (és persze terhes nőknek soron kívül, ami végképp több a soknál, gondolom, abban reménykednek, hogy a jövendő szavazógenerációt is sikerül így megnyerni maguknak), utána kellett enni egy darab zsömlét és két deci tejet (bár ezt saját zsebből kellett finanszírozni a kórház büféjében, illetve a dörzsöltebbek hoztak otthonról), várni egy órát (nix egyhelyben ülés, lehet csinálni bármit), utána még egy vérvétel (persze megint soron kívül), és kész is. És mindemellé még kedvesek is, ami minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy legalábbis országos, ha nem egyenesen világméretű összeesküvésről van szó.

6 megjegyzés:

saturninus írta...

ez biztos valami elitkórház volt. a Népnek igenis, hogy gonosz szipirtyók dugnak le mocskos kockacukrokat a torkukon a sárgult karmaikkal.

na de komolyra fordítva: mi a "terhelés" ebben a vizsgálatban? hogy nem szabad mozogni? [illetve hogy mégis szabad?]

Unknown írta...

Hiába jártál te iskolába, ha egy ilyen egyszerű trükkön sem tudsz átlátni. A New York - Tel Aviv tengely által mozgatott akció célja, hogy a gyanútlanná butított egyedet alapos kezelésnek vegye alá, titkos (zsemlébe csomagolt) szereivel elérje, hogy az egyed (nem is mindig erős) szellemi képességei a kívánt cél érdekében átalakuljanak. Már maga a tény, hogy habzó szájjal és írásban dícséred itt rakásra a magyar egészségügyet, óvatosságra kellene intenie téged, de már át vagy alakítva és bódultan rohansz a dícséretek felé. A következő várható lépés, hogy "Pusszantás a remek kormánynak" feliratú táblával fogsz elmenni a Fradi meccsre, hiába dumál neked a Briós, meg sem hallod. Aggódom.

Sara írta...

a cukrosvíz-ivás híre még ide is eljutott, ezért én is paráztam, de végül a japán állam költségén sprite-ot ittam

nyolc_mini_vese írta...

Hát teljesen elképedtem... Ez így nem ér vagy engem annak idején csúful megszívattak.

Szóval én köztudottan nem szeretem a cukor ízét (kompenzálom Bandikát szerintem ezzel, hogy a világ cukoregyensúlya a helyén maradjon) és engem anno 4,5 éve igen is arra kényszerítettek, hogy egy nagyobb zacskó cukrot egy kisebb adag vízben feloldva elfogyasszak. Csak azért nem mertem visszahányni a pohárba az egészet, mert akkor újra megitatták volna velem - legalábbis ezzel fenyegetőztek - és azt már meg sem mertem kérdezni, hogy akkor kaptam volna egy újabb adagot vagy a régit kellett volna ismét magamévá tegyem.

Unknown írta...

Most, hogy már három hete szigorú reformétkezéssel (úgynevezett fogyókúrával) szívatom magam, a cukros vízről olvasva egész összefutott a nyál a számban. Én nem mehetnék ilyenre?

nyolc_mini_vese írta...

peszter: az a baj, hogy utána kötelező jelleggel születnek veled egy gyereket :-) ebben a pillanatban inkább a fogyókúrára szavaznék, mint erre, bár ha az ember hónapokig kitart, akkor tulajdonképpen mindkettőnek pozitív a végkifejlete.