Szociális, kulturális európai téli nyaralás

Ki ne gondolná, hogy Párizsban és Londonban nyaralni januárban a legjobb? Végül is hideg van, köd van, viszont nincs karácsonyi diszkivilágitás. Ideális. Ezért is döntöttünk úgy, hogy ezt az időszakot választjuk. Meg azért mert most még fölengedik a Brióst a repülőre, és ő is jobban birja az utazást mint az elkövetkezendő pár évben fogja, mondhatnánk, most még elég low maintenance a gyerek. Úgyhogy nosza nyakunkba vettük Európát. Én először Párizsba mentem aztán Londonba, Peti pedig kicsit később London aztán Madrid (ez utóbbi rész már Brióstól független munka dolog, én nem is veszek részt rajta).
Node mit csinál az ember szép európai nagyvárosokban, ha sétálni nem annyira tud, mert befagy a segge? Hát kulrturális intézményeket és meleg lakással rendelkező barátokat látogat, a maradék időt egyéb ismerősökkel vendéglátóipari egységekben tölti. Hát ennek jegyében telt a mi téli vakációnk is.

1. nap Párizs
Érkezés repülővel déli egy óra tájban, randevú kedves pajtival szinház előtt h3-kor, bőrönd elhelyezése a ruhatárban, Howard Barker Gertrúd (a sikoly) cimű 3 órás darabja megtekintése (szünet nincs). Darab eleinte jó, aztán mivel nem történik semmi kicsit uncsivá válik, viszont a szinházban kifejezetten kellemes az idő. Este vacsora régi iskolatársnál, ahol nincs olyan meleg, viszont a portugál pasija finom répakrémlevest tud főzni, ami veri a lányzó által készitett spenótos kecskesajtos quiche-t, pedig az sem rossz.

2. nap Párizs
Reggel vekkerre kelés, mert pajti lakása egyben irodaként is funkcionál, ezért 10-ig el kell hagyni a helyet. Még tart a közös reggeli pajtival, amikor szállingózni kezdenek az irodisták, úgyhogy pain au chocolat lenyom, kávé legördit és irány a város. Meglepően könnyű egy egész délelőttöt egyedül, abszolút program nélkül eltölteni Párizsban. Lehet mászkálni, menta teát inni kávézóban, boltokba menni, és az ember hirtelen azon veszi észre magát, hogy már rohanni is kell, mert lekési az ebédet pajtival és barátnőjével. Pedig kár lenne lekésni egy jó kis indiai déli menüt, bár az indiai répatorta kifejezetten bizarr. Ebéd után pajti barátnőjével lehet kiállitásra menni, (a Berardo gyűjtemény) ami igaziból kicsit csalódás, és még csak elég meleg sincs. Úgyhogy vigazstalásul forró csokit kell fogyasztani egy sikeres csizmavásárlást követően (nem nekem hanem a barátnőnek). Este otthon főzés hármasban. A hozzávalókat a közeli közértben kellett beszerezni, ahol nagggyon hosszú sor volt, és már 20 perce álltunk a sorban, amikor észrevettük, hogy van egy pénztár, ahol a terhes nők és a mozgássérültek előnyt élveznek, úgyhogy kigomboltam a kabátomat, és gyorsan átsoroltunk abba a sorba, közvetlenül egy húszéves forma fiú mögé, aki minden bizonnyal nem volt terhes, viszont mozgássérültnek sem látszott. Sebaj, igy is hamarabb végeztünk.

3. nap Párizs és London
Reggel szokásos vekkeres, gyors reggelis móka, de most sikerül befejezni még munkakezdés előtt. Aztán a szokásos egyedül, program nélkül lófrálás, ami másodszorra is meglepően hamar eltelik, úgyhogy megint lehet sietni a közös ebédre, ezúttal kinaiba. A vendéglőben bármennyit ehet ebéd büfé volt (de lehetett nem azt kérni, és én nem azt kértem), amit a mellettünk lévő asztalnál ülő bácsi rendesen ki is használt, mert ottlétünk alatt legalább ötször fordult, és mivel egyedül volt, teljes figyelmét az ebédnek szentelhette, nem kellett beszélgetéssel meg ilyesmivel bibelődni, igy aztán az öt-hat adaggal annyi idő alatt végzett is, mint mi a fejenként egy adagunkkal. Ebéd után bőrönd összeszed, pályaudvarra kisétál, vonatra felül, Londonban leszáll. Este Szilvi South Kensingtoni szuperhelyes lakásában lehet francia sajtot vacsorálni (aminek már a vonaton is szaga volt, de a frigó ajtajának kinyitása a lakás bődületes sajtszaggal való elárasztását lehetett elérni vele).
Folyt köv.