„Na, én tutira nem fogok énekelni a gyereknek.” Hangoztattam ezt Maki úr születése előtt teljes magabiztossággal. Az elhatározás amúgy nem azért született, mert már akkor különböző technikákat eszeltem ki arra, hogy hogyan lehet sanyargatni a gyereket, hanem azért, mert rettentő rosszul énekelek. És ezt most nem úgy kell érteni, hogy „ahh-ahh én rosszul énekelek, de azért benne voltam az iskolai kórusban”, hanem úgy, hogy valóban rettentő rosszul énekelek (ezt bárki bizonyíthatja, akinek már volt szerencséje hallani).
Maki úr azonban szereti, ha énekelve van neki. És tekintve, hogy az idő többségében nincs módja nálamnál jobb énekeseket hallgatni, azt is szereti, ha én énekelek neki. Úgyhogy az „én tutira nem fogok énekelni”-ből az lett, hogy először csak itthon és csak szép népdalokat, aztán Maki úrnak lett saját dala, folyamatosan gyarapodó versszakokkal, aztán már családtagok előtt egyszer egyszer, aztán parkokban és köztereken, és ma azon vettem magam észre, hogy 15 perce az általam komponált „habarabahabaraba havaravavravahaba” dalt éneklem igen nagy hangerővel és táncolok hozzá (tudniillik addigra már ellőttem a teljes repertoárt mintegy tizenhétszer). Nem tudom, hogy van-e ennél is lejjebb.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
kesobb Maki ur es Mr. Feb. felezhetik a terapia koltsegeit, amire az esetleges trauma miatt jarnak majd.
Én szeretnék jegyet foglalni a következő egész estés előadásodra még mielőtt elkapkodják!
Sajnos nem hiszem, hogy megengedheted magadnak, mert nagyon drágák a jegyek. Már többen is cselhez folyamodtak, ma például két pacák antennaszerelőnek álcázta magát, és ilyenformán beférkőzött a szomszéd teraszra, hogy halhassa a műsort. Bár rögtön rájöttem a turpisságra, de azért lenyomtam pár dalt.
Ha esetleg kijönne kislemezen a "Mátyás a makimajom, nézi a zsiráfot fenn a falon" kezdetű dal, akkor én azt akár meg is venném. És ha CD borítót kell tervezni, akkor szóljál!
Megjegyzés küldése