A sármőr tragédiája

Tegnap Maki úr ismét úszóleckét vett, és hát mondhatom, hogy a hosszú kihagyás csöppet sem látszott meg rajta, szelte a habokat, csapkodott, pacsált, és úgy generálisan roppant mód élvezte a dolgot. Ki gondolná, hogy pont ezzel volt a gond? Az úgy volt, hogy gyakorloni kellett a vízalá merülést is. Ilyenkor a merülés előtt a delikvensek kiülnek az uszómedence szélére, aztán koncentrálnak, és „nagylevegőhopp” betunkolódnak a vízalá. Namost Maki úr a partra kiüléskor (is) szélesen mosolygott, hogynemondjam vigyorgott, elégedetten tekingetett körbe, hogy mindenki jól látja-e őt, és az uszodában tartózkodókra szórta a mosolyt, és akkor „nagylevegőhopp” tunkolódás... és akkor a vigyorgó száj telemegy vízzel. Úgyhogy most azt a feladatot kaptuk, hogy a kádban gyakoroljuk a savanyúpofát, mert különben oda a búvárkarrier.