Hibrid

Kovács úr úgy döntött, éttermet nyit. De vajon milyet? Kovács úr, bár nem volt fiatal, lépést tartott a korral, és tudta, hogy a népek manapság zabálják a bio dolgokat. Nosza, nyissunk bio éttermet – gondolta Kovács úr. És úgy is lett. Na de a biot, csak úgy magában nem lehet megenni, mégis főzni kell belőle valamit. De mégis mit főzzünk? – tanakodott Kovács úr. Főzzük azt, amit a többi vendéglő is, pizzát, salátát, pörköltöt, rántott húst stb. És úgy is lett.
Hát ebből lett az irodánk közelében lévő bio vendéglő, amiről már sikerült kideríteni, hogy vállalnak házhozszállítást, és van napi menü 990-ért. Ma gondoltam, hogy rendelek tőlük. Felhívtam őket telefonon, és megkérdeztem, hoznak-e házhoz napi menüt is. Ma sajnos nem tudunk – hangzott a válasz. Ma nem, de más napokon igen? Hát az a helyzet, hogy van egy kollégánk, aki autóval jár, és ő tudna szállítani, de ma biztosan nem jön be, talán majd holnap. Erre – furmányosan – megjegyeztem, hogy én a szomszéd utcából telefonálok, ami gyalogszerrel is nagyon közel van, így lehet-e szó esetleg szállításról. Hát, akkor kiviszem – mondta az úriember a vonal túlfelén. Kértem is napi menüt (lencseleves, gombás-paradicsomos spagetti). Olyan tizenkettő felé fogok vele elindulni – tájékoztatott Kovács úr, és letette a telefont.
12.05-kor Kovács úr (középkorú úriember, gondosan nyírott bajusszal, posztó nadrágban, csuklójára szabályszerően fölcsatolt autóstáskával – nem egy tipikus pizzafutár látvány) ott állt a recepción a kezében egy nejlonzacskót himbálva. Udvariasan eltréfálkoztunk, kifizettem a napi menü árát, elmenőben Kovács úr még tájékoztatott, hogy náluk is lesz ám torkos csütörtök („mit ad isten, csütörtökön” ezen maga is jót derült), majd Kovács úr távozott.
Budapest, 2010.