Behalt

Kár lenne tagadni a nyilvánvalót. Ez a blog bizony behalt. Eltunyultam, bepunnyadtam, talpamon kinőtt a szőr. Csak a robot meg a mókuskerék, a munka meg a háztartás stb. stb. stb. Mit szépítsük, uncsi lettem. De elhatároztam, hogy új életet kezdek, leporolom a fogaskerekeket, és megint viccesebbnél viccesebb történetekkel fogok előállni, csak úgy röpdösnek majd a sziporkák.
Sajnos a játszótéren hallott vicces nevek kártyát már elsütöttem egyszer, de a jóból sosem elég. Tegnap Lázika (gondolom Lázár) és Zétike (Zétény) voltak a játszópajtásaink. Ezúton gratulálok a kedves szülőknek.
És egy munkahelyi szösszenet: „Tűzzék rá egy baromi nagy grillcsirkére.” – mondta az egyik kollégám, amikor felhívtam, hogy tanácstalan vagyok, mert az ügyfél azt kérdezi tőlem, hogy nem lehetne-e „kedvesebben” megfogalmazni egy olyan szerződést, ami arról szól, hogy a szerződő félnek mostantól szarabb lesz mint eddig volt.