Nem elég, hogy sok a munka, és állandóan izgulni kell, hogy be tudom-e fejezni időre (aztán nem tudom, és akkor estére is marad),
nem elég, hogy már most úgy nézek ki mint egy kisebb fajta tehergépjármű, pedig ez még semmi,
nem elég, hogy Peti elutazott két hétre, és Matykusz úrral egyedül tartom a frontot (jó, ez persze durva túlzás, de akkor is) – amúgy ezt Matykusz úr is igen-igen fájlaja, olyannyira, hogy ma a sétából hazafelé jövet rámutatott a kerületi jobbik jelölt választási plakátjára, és azt mondta: „Apa, apa!”, mondtam neki, hogy több okból is biztos vagyok benne, hogy ez nem apa, de nem egészen sikerült meggyőznöm - ,
nem elég, hogy a karácsonyi ajándékok nemhogy beszerezve de jószerével még kitalálva sincsenek,
mindennek a tetejébe még az elmúlt néhány hónap alatt egy közepesen gagyi országból sikerült egy valódi banánköztársasággá avanzsálnunk (minusz banán, mer persze ahhoz szar az idő).
Emma Watson akarok lenni, szerintem ez hathatós megoldás volna valamennyi fenti problémára (bár nincs információm, hogy hogy áll a karácsonyi ajándékokkal, de legrosszabb esetben megdobhat mindenkit dedikált egy HP dvd-vel).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
ha Emma lennél, adhatnál Burberry táskákat és ernyőket is mindenkinek (mert te lennél a cég egyik új reklámarca). viszont cserébe sok ideig úgy kéne csinálnod, mintha rettegnél az orr nélküli Ralph Fiennes-től.
hah, nálunk sem jobb a helyzet! sőt, én annyira kimaradtam a sodorvonalből, hogy nem tudom, ki Emma Watson. legyen az, hogy nem sértődünk meg akkor sem, ha egy tábla csokit adunk egymásnak.
Azzal tudlak vigasztalni, hogy mostanában Bence nekem is az mondja kedveskedve, hogy Apa-apa, pedig ez majdnem olyan lehetetlen, mint a jobbikos jelölt...
Különben is hogyhogy még kint van a plakát!!! T.I. nem ezt ígérte fővárosi rend ügyben!
Megjegyzés küldése