Ami sok az sok

Az oké, hogy az itteni játszótéren sok nagyon trendi nagyon vékony anyuka van, de azt, hogy valaki nehézség nélkül a derekára tudja kötni az uszkve hároméves gyereke kardigánját, amikor annak melege van, már tényleg túlzásnak tartom.

A gumidomb

A púpos gyerek és a prés, avagy kezdünk belerázódni

A kezdeti nehézségek után elég hamar rátaláltunk egy menetrendre, ami ugyan még mindig átmeneti, tekintve, hogy Peti ma először ment be dolgozni, de többé-kevésbé előrevetiti az itteni napjainkat. Délelőtt park („Paakba bemenni.” – vagyis menjünk parkba), ott van kétféle játszótér egy kicsiknek és egy nagyobbaknak, Matyinak mindkettő nagyon tetszik, van sportpálya, ahol lehet nézni a focisokat, vannak minden rendű és rangú kutyák, illetve kocogók („Néni hut, bábi hut.”), gyerekek („Olyan mint Gabesz.”), gesztenyék, kávézó (ez inkább a felnőtteknek érdekes, bár ott is lehet „Hütit venni.”), és nem utolsó sorban egy légifolyosó alatt terül el („Bepübőgéép, hetöpte” – vagyis repülőgép és helikopter), úgyhogy mindig lehet találni valami érdekességet. Délután pedig „eleme buá” olykor-olykor „eleme nélküli buá”, amivel az ember elutazhat másik parkba, ahol lehet nagyszámú mókust nézni, és/vagy közértbe, ahol a bevásárlókocsiból lehet elköszönni a pénztárosnénitől („Bábáj” - hiába, poliglott a gyerek). Ezt a programot csak néha töri meg egy-egy múzeumlátogatás vagy zenés foglalkozás („Bábi énekelte hipihepi.” – vagyis a bácsi elénekelte az If you happy and you know it cimű örökbecsű szerzeményt).
A lakókörnyezet terén is határozott előrehaladést értünk el. Először is, kebelbarátok lettünk Kristoffal a lengyel főportással, aki minden alkalommal kitörő lelkesedéssel és nagyon hosszan beszélget velünk arról, hogy a magyarok milyen jófejek, és hogy a kommunisták tönkretették Lengyelországot. Az öreg portásbácsi mindig jattol Matyival és megkérdezi, hogy jó fiú volt-e, sőt alkalmanként meg is hintáztatja. Azután a lakásban is megoldódott pár dolog, megszabadultunk például az algás viztől („Pancsi efogyott.”), tisztáztunk pár dolgot a tulajjal, vásároltunk egy gumimatracot teljesen fölöslegesen (megérkezésünk napján ragaszkodtam, hogy rendeljünk egyet, hogy ha Matyi legurulna a nagyágyról, akkor arra essen, majd a megrendelést követő ötvenhetedik másodpercben rájöttem, hogy Matyi ágya alatt van egy további, kihúzható matrac is), megtanultuk használni az indukciós platnit stb. Tettünk lépéseket a civilizációba történő csatlakozásért is, úgyismint mobiltelefon és bankszámla, ezen a téren egyelőre részsikereket értünk el.
Gyereknevelésileg is kicsit új szakaszba értünk, egyrészt mert Matyi most már tényleg szinte tud beszélni, és igy világosan ki tudja fejezni az igényeit („Kebimbó nem himon.”), másrészt mert Gabesz már teljes erőből mászik, ésszel viszont még nem áll annyira jól, úgyhogy pl. egyik kedvenc elfoglaltsága kemény felületek megközelitése, majd őrült rugózásba kezdés, mely által fej a kemény felületbe verődik erősen és sokszor, ezért most már eléggé résen kell lenni, hogy legalább néhány agysejtsét sikerüljön megóvni.
Hát igy valahogy áll a dolog most.

A Kondor fiúk Kensingtonban

Megérkeztünk - A kiutazás, kicuccolás, berendezkedés

Már utaztunk gyerekkel repülőn – pont két éve ugye Matyival – kicsit stresszes volt, de bírható. A mostani útnak úgy indultunk neki, hogy hát két gyerekkel nehezebb az élet, mint eggyel, de nem olyan sokkal, és Matyi már olyan nagy, vele amúgy is minden annyival könnyebb, hogy ez azért nem lesz annyira vészes. Hát tévedtünk. A reptéri rész és a beszállás prímán ment, mindenki szuper kedves volt, a gyerekek szuper jól viselkedtek, a gép időben indult, felszállás közben a helyzet ideális volt, a kétéves apukája öléből érdeklődve figyeli az eseményeket, a csecsemő édesdeden alszik anyukája ölében, mindez durván tíz percig tartott. Az utána következő részhez idézzétek föl az állati idegesítő kisgyermekes családot (csecsemő ordít, kétéves ordít, mindkét gyerek egyszerre ordít, víz kiboruláls, gyerek öltöztetés, gyerek pelenkázás ülésen, folyosó eltorlaszolása gyerekkel/gyerek cuccaival, elöl ülő utas rugdalása hosszasan stb.), na ez voltunk mi. Ezek után a taxi késett (csak kicsit), dugó volt (nagyon), rossz irányba mentünk (csak nagyon kicsit), de végülis megkaptuk a kulcsot és bejutottunk. – Tanulság legközelebb repülőutat csak Kazincbarcikáig vállalunk be (és ha valaki azt mondja, hogy utazzunk mondjuk a tengerentúlra, akkor hozzá vágunk egy követ és elszaladunk, de jó messzire).
A lakásban a következő kis meglepetések fogadtak: két elhervadt virágcsokor és egy kipurcant orchidea (valószínűleg a tulaj figyelmessége, akit az ingatlanos elfelejtett értesíteni, hogy a beköltözés nem szept. 1-jén, hanem 16-án lesz), egy kád víz, benne algatenyészet (Mi lehet ennek a magyarázata? Megoldási javaslatok: a) beltéri dísztó, csak az aranyhalak megléptek b) elromlott a kád dugója, nem lehet leereszteni x hét óta, a tulaj és a lakás manager cseszik megjavíttatni a dolgot. Ez utóbbi személy dolga az volna, hogy a lakásban történ meghibásodásokkal foglalkozzon, telefonon hozzá intézett kérdésre, mely szerint mi az oka annak, hogy két hét óta ebben az ügyben nem történ semmi, azt válaszolta, hogy ő azt gondolta, hogy a tulaj meg fogja javíttatni, és jelenleg sajnos nem áll módjában semmit tenni az ügy érdekében, mivel ezzel a tulajt mindneképpen meg kell várni, aki azonban sajnos elutazott, legközelebb hétfőn érhető el, javasolta továbbá, hogy a gyerekeket a zuhany alatt mosdassuk meg. Ezt Matyi esetében meg is fogadtuk, Kisbácsi a csapban fürdőzött.) További idegesítő hülyeségek: nem működő villanyok, nem működő botmixer (a nem működésre természetesen akkor derült fény, amikor mindkét gyerek ebédre vár és az ember összevissza kapkod), rossz szobában elhelyezett rácsoságy, amely csak szétszedés és újból összeszerelés útján helyezhető el a megfelelő szobába, mivel nem fér be az ajtónyíláson. Vicces hülyeségek: az ebédlőasztal le van borítva egy ronda barna műbőr szerű anyaggal, gondolom, hogy a politúrozott felületnek ne essen baja, a lakás tele van mindenféle kristály, kerámia és üveg csecsebecsékkel, amiket nem győzünk elrakosgatni kéz alól, mindenből kettő van, kivéve vasalódeszkát mert abból három (Az történt, hogy az ingatlanostól kérdeztük, hogy a lakásban van-e törölköző, ágynemű, pohár, tányér stb., amire az volt a válasz, hogy az ingatlanügynökség egy nagyobb összegért hajlandó ilyenekkel felszerelni a lakást, mire kértük, hogy akkor ezt tegyék meg. Megtették. A probléma mindössze az, hogy a lakás már eredetileg is föl volt szerelve mindennel, az ingatlanosok viszont ennek ellenére itthagytak egy teljes garnitúra felszerelést. Én viszont csak akkor jöttem rá erre az egészre, amikor el kezdtem kipakolni a nagy becsomagolt kartondobozokból a cuccokat. Úgyhogy most itt állunk egy csomó kenyérpirítóval és vízforralóval. Ha kell valakinek, szóljon.)
A hülyeségek kívételével a lakás teljesen rendben van. Az épület és a környék viszont abszolút pazar, a háztömbnek saját portása van, a ház mellett szuper organikus kávézó található, a Holland Park gyönyörű és elég közel van benne egy csúcsszuper játszótér, emeletes busz mint a tenger, mindenfelé angolok, franciák és egyéb úri népek, világi na.
Folyt köv.

No hát Longó

Szóval mink most (vagyis péntek kora reggel) lelécelünk Londonba (Matyi szerint Longóba – bepübőgéppel mi mással) egy időre. Semmi drasztikus emigrálás, csak egy rövidke féléves kiruccanás. A program a szokásos, Peti egyetemen tanít, kutat, én céklát pürésítek (immáron két gyermek részére, no persze nem ugyanolyat még véletlenül sem), a haramiák haramiáznak ki-ki tehetsége és fejlettségi szintje szerint. Aztán meg jövünk majd haza azzak a szándékkal, hogy mindezt itthon folytassuk tovább azzal a különbséggel, hogy akkor már én is visszatérek a munka világába és csak félállásban pürésítem majd a céklát.
Jó volna, ha valaki biztosítani tudna arról, hogy visszatértünkkor a) az ország nem lesz csődben, b) Fekete Ernő még mindig a Katona József Színházban fog játszani, kb. ezek számomra a Magyarországon lakás szükséges és elégséges feltételei. Mint ebből is látszik én alapvetően szeretek itt lakni, és nem támasztok túl nagy elvárásokat hazámmal és annak irányítóvial szemben. Úgyhogy ezúton üzenem a t. Melnök úrnak, hogy próbálja már meg nem félkézzel bedönteni az egész bankrendszert (a semmiért), és egyáltalán pihenjen egy kicsit, és kevesebb elánnal álljon már az emberek oldalára, van elég bajuk így is. Remélem, hogy a b) feltétel vonatkozásában föl sem merül, hogy közéleti elvárásokat fogalmazzak meg, és elegendő annyi, hogy Ernőnek jó egészséget és további sikerekben gazdag színészi munkát kívánjak.