A púpos gyerek és a prés, avagy kezdünk belerázódni

A kezdeti nehézségek után elég hamar rátaláltunk egy menetrendre, ami ugyan még mindig átmeneti, tekintve, hogy Peti ma először ment be dolgozni, de többé-kevésbé előrevetiti az itteni napjainkat. Délelőtt park („Paakba bemenni.” – vagyis menjünk parkba), ott van kétféle játszótér egy kicsiknek és egy nagyobbaknak, Matyinak mindkettő nagyon tetszik, van sportpálya, ahol lehet nézni a focisokat, vannak minden rendű és rangú kutyák, illetve kocogók („Néni hut, bábi hut.”), gyerekek („Olyan mint Gabesz.”), gesztenyék, kávézó (ez inkább a felnőtteknek érdekes, bár ott is lehet „Hütit venni.”), és nem utolsó sorban egy légifolyosó alatt terül el („Bepübőgéép, hetöpte” – vagyis repülőgép és helikopter), úgyhogy mindig lehet találni valami érdekességet. Délután pedig „eleme buá” olykor-olykor „eleme nélküli buá”, amivel az ember elutazhat másik parkba, ahol lehet nagyszámú mókust nézni, és/vagy közértbe, ahol a bevásárlókocsiból lehet elköszönni a pénztárosnénitől („Bábáj” - hiába, poliglott a gyerek). Ezt a programot csak néha töri meg egy-egy múzeumlátogatás vagy zenés foglalkozás („Bábi énekelte hipihepi.” – vagyis a bácsi elénekelte az If you happy and you know it cimű örökbecsű szerzeményt).
A lakókörnyezet terén is határozott előrehaladést értünk el. Először is, kebelbarátok lettünk Kristoffal a lengyel főportással, aki minden alkalommal kitörő lelkesedéssel és nagyon hosszan beszélget velünk arról, hogy a magyarok milyen jófejek, és hogy a kommunisták tönkretették Lengyelországot. Az öreg portásbácsi mindig jattol Matyival és megkérdezi, hogy jó fiú volt-e, sőt alkalmanként meg is hintáztatja. Azután a lakásban is megoldódott pár dolog, megszabadultunk például az algás viztől („Pancsi efogyott.”), tisztáztunk pár dolgot a tulajjal, vásároltunk egy gumimatracot teljesen fölöslegesen (megérkezésünk napján ragaszkodtam, hogy rendeljünk egyet, hogy ha Matyi legurulna a nagyágyról, akkor arra essen, majd a megrendelést követő ötvenhetedik másodpercben rájöttem, hogy Matyi ágya alatt van egy további, kihúzható matrac is), megtanultuk használni az indukciós platnit stb. Tettünk lépéseket a civilizációba történő csatlakozásért is, úgyismint mobiltelefon és bankszámla, ezen a téren egyelőre részsikereket értünk el.
Gyereknevelésileg is kicsit új szakaszba értünk, egyrészt mert Matyi most már tényleg szinte tud beszélni, és igy világosan ki tudja fejezni az igényeit („Kebimbó nem himon.”), másrészt mert Gabesz már teljes erőből mászik, ésszel viszont még nem áll annyira jól, úgyhogy pl. egyik kedvenc elfoglaltsága kemény felületek megközelitése, majd őrült rugózásba kezdés, mely által fej a kemény felületbe verődik erősen és sokszor, ezért most már eléggé résen kell lenni, hogy legalább néhány agysejtsét sikerüljön megóvni.
Hát igy valahogy áll a dolog most.