Felnőttkor 2.0

Nemtom, hogy ez mindenkivel így van-e, de nekem az önképem valamikor gimnázium táján megrekedt a fejlődésben. Valahol ott, ahol már biológiailag képes vagyok az önálló életre, de azért funkcionálisnak még nem vagyok nevezhető. Ezért van egy csomó dolog, amit igen-igen furcsállok, hogy velem esik meg, mert azok inkább mégis egy többé-kevésbé funkcionális felnőtthöz tartoznak. Az például, hogy meg tudok főzni egy ebédet (a céklapüré nem tartozik ebbe a kategóriába, mert az így két és fél év gyakorlás után már átment a motoros működés katergóriába). Meg az, hogy emberek hajlandóak pénzt fizetni azért, hogy leírjam, hogy mit gondolok erről vagy arról a kérdésről, hovatovább egyesek odáig mennek, hogy „ügyvédnő”-ként hivatkoznak rám. Meg az, hogy két kiskorút furikázgatok keresztbe-kasul a városban (kocsiban, gyalog, villamossal stb.). Ha ez így megy tovább még az is előfordulhat, hogy magam töltök benzint a kocsiba (ez ugyanis még soha nem fordult velem elő). És mindennek a tetejébe a kis unokaöcsém bankár lesz Svájcban és ősz hajszálai vannak. Mi jöhet még? Szemüveg? Szülői értekezlet? Tartós hullám?