Groovy groovy jazzy funky

Üzenet Péterfalvi Attila adatvédelmi biztosnak

Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr!

Az esetleges félreértések elkerülése végett, ezúton üzenem, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy az adataimat a pokol kénköves fenekére is továbbítsák. Ha kell, fényképet is küldök. Üzenem továbbá, hogy nyalsgem.

Nem múló tisztelettel,

Elek Zsuzsa

Apu írt, én válaszoltam, úgy látszik megsértődött

(Ezt most fentről le kell olvasni.) Gyermekotthon Margareta	10:41 (3 órája)
címzett: saját magam

Szia Zsuzsim!
Küldöm az új ciklus javított változatát. Mindenkinek rendben van az óraszáma. Egyedül Bartosné hozott át 20 órát a két csoportbeli betegállományos miatt, amit az új ciklusban rendeztem, ezért ő csak 276 órát dolgozik. A tavalyról áthozott szabikat sikerült március 31-ig kiadni.
Az előző ciklus 6. változatát Chikán Zsuzsi nem is küldte el, mint ahogy az újat sem, és a pendrive-ra sem rakta rá. A kis feledékeny.

Elek Zsuzsa	10:48 (3 órája)
címzett: Gyermekotthon

Tisztelt Küldő!

Az utóbbi időben több e-mailt is kaptam az alábbi címről. Már jeleztem, hogy ezek az e-mailek nem nekem szólnak. Gondolom, a problémát az okozhatja, hogy az Ön lányát is Elek Zsuzsának hívják (ahogy engem is), és valószínűnek tartom, hogy az ő e-mail címe zsuzsa.elek@gmail.com (az enyém elek.zsuzsa@gmail.com). 

Akárhogy is, biztos vagyok benne, hogy ezeket az üzeneteket nem nekem címezte, és az elek.zsuzsa@gmail.come-mail címen nem éri el a lányát. 

Üdvözlettel,

Elek Zsuzsa

2013. március 27. 10:41 Gyermekotthon Margareta írt

Családi titkok

Az alábbi levelezés folyt le ma köztem és a Gyermekotthon Margareta között. Ha valaki tud még valamit a családfámról, ne habozzon, most már derüljön ki az igazság. (Alulról fölfelé olvasandó)

Gyermekotthon Margareta
címzett: saját magam

De igen.

-- Eredeti üzenet --
Feladó: Elek Zsuzsa
Címzett: Gyermekotthon Margareta
Elküldve: 2013. március 22. 10:9
Tárgy : Re:


Az alábbi e-mailnek biztosan nem én vagyok a címzettje.

Üdvözlettel,
Elek Zsuzsa

2013. március 22. 10:04 Gyermekotthon Margareta írta,

Csókolom!
Jelentem a régi törölve, az új beírva. Puszi Apu

Rendelés

Matyi: Mikor lesz kistestvérünk?

Én: Neked már van kistestvéred.

Matyi: Igen, de mikor lesz új, nekem is és a Gabesznak is?

Én: Ez honnan jutott eszedbe.

Matyi: Hát a Sárinak van az Ádám meg a Tomi.

Én: Hm, szóval azért kell, mert Sárinak két kistestvére van?

Matyi: Igen. Lassan kéne már rendelni egy újat. 

Felderítés

A II. kerületben kell kommunális adót fizetni. 1996 óta. Ez úgy derült ki, hogy Anyáékhoz bedobtak egy füzetet arról, hogy hogy kell megfizetni a helyi adókat 2013-ban. Volt néhány részletkérdés, ami ebből nem volt világos, úgyhogy felhívtam az önkori adóosztályát.

Én: „Mi a bevallás határideje?”

Adómancika: „A tulajdonszerzéstől számított 15 nap.”

Én: „A szüleim lakásáról van szó. 1983 óta laknak ott.”

Adómancika: „Ühüm. Hát küldjék be a bevallást, és akkor nincs büntetés. Öt évre visszamenőleg kiszabjuk az adót, mert ennyi az elévülési idő.”

Én: „Ühüm. De mégis nem lehetne nem kiszabni öt évre visszamenőleg, ha már mindeddig nem is tudtak róla.”

Adómancika: „A törvény nem tudása nem mentesít.”

Én: „Igen, tudom. De mégis, honnan kellett volna tudniuk”

Adómancika: „Sok helyen meg volt hirdetve. Például a honlapon és a Budai Polgárban is.”

Én: …. [Gondolatban: Ezeket meg ki a tököm olvassa.]

Adómancika: „De bírság az nem lesz.”

Én: „Igen értem. De ha ezek után továbbra sem fizetik, akkor adó sem, mivel önök eddig határozatot nem hoztak erről.”

Adómancika: „Hát igen. De ha egyszer jön egy felderítés, és kiderül, akkor bírság is lesz. Ingatlan-nyilvántartásunk nincs, de járjuk az utcákat, és felderítünk.”

Én: „Hát ők 1983 óta folyamatosan ott laknak, olyan nagyon nem rejtőzködtek.” [Gondolatban felrémlik a bokornak álcázott önkoris nyomozó, aki a csokornyakkendőjébe rejtett fényképezőgéppel felderíti a gaz adókerülőket.]

Adómancika: „Ühüm, hát nem tudok mit csinálni, az adót öt évre visszamenőleg ki fogják szabni.”

Én: „Értem, köszönöm.”

A beszélgetés még nagyon sokáig folytatódott, és egy abszurd pillanatában szótagolva olvastam föl az önkori által készített tájékoztatófüzetből, mire a „Hm. Hát igen.” választ kaptam. De végül sikerült minden kérdést megnyugtatóan tisztázni. 

1917-2013

Szeretnék én 96 évet ennyire vagányan végigcsinálni... Szia Mami!

Sajtosrúd és demokrácia

Ez lehetett volna a tegnapi napom mottója. Mindkettő egyaránt fontos, mindkettőért derekasan küzdöttem, és mindkettő esetében csak részeredményt sikerült elérni. Nem adom föl.

Vava Ági jóvoltából van otthon sajtos rúd. Gabesz nagyon szereti. Különösen szereti azokat a darabokat, amik a sajt elolvadás folytán össze vannak nőve. Tegnap uzsonnára is egy ilyet majszolt, amikor is megtörtént a baj. Nem volt elég erős a sajtkötelék, a három rúdból álló tömb szélső darabja a levált. Mire való egy anya, ha nem arra, hogy az ilyen nehéz helyzetekben ott legyen a gyereke mellett, és megoldja a problémát. „Ragaszd vissza!” mondta Gabesz. Először próbálkoztam azzal, hogy elmagyarázom, sajnos nincs mód a sajtosrúd visszaragasztására. Sajnálkoztam, próbáltam vigasztaló lenni. Nem segített. „Ragaszd vissza most!” Hát ilyenkor jön elő a lelemény. Befőttes gumit vettem elő, és összegumiztam a szétesett részeket. Már alakult, de nem volt elég jó, mert egyrészt mindenképpen sorban kellett összegumizni őket (tehát függőleges irányban nem lehetett csak úgy egy szimpla köteget alkotni, szabályos sor kellett), másrészt az időközben félig megrágott nyálas, kb. 1cm-es darabnak is szerepelnie kellett a kötelékben. Nem túlzok ha azt mondom, hogy negyed óra megfeszített munkával sikerült. Jó volt. Utána már csak háromszor-négyszer kellett ismételni a dolgot, mert evés közben mindig kipotyogtak a darabok. Kicsit várom már, hogy elfogyjon a sajtosrúd.

Ezek után kellő elszántsággal mentem a Sándor palotához Dísz térre (előbbit véletlenül lezárta a TEK), sajtosrúd ragasztástól zilált idegeimnek kifejezetten nyugtatólag hatott a „Ne írd alá, János!” Mondjuk az is kiderült, hogy a demokráciát sem olyan könnyű megvédeni, mint az elsőre látszott, mert a három órás ácsorgás-sétálás után a Kossuth térre érve már kifejezetten hideg volt, pisilni kellett és éhes is voltam, úgyhogy jó forradalmárokhoz híven Mülivel taxiba ültünk és hazatértünk családjainkhoz (vagy mi van most nekem, azt nem pontosan értem). Az este kétség kívül legtalányosabb momentuma az volt, hogy egy bácsi a tüntetésen azt kiabálta mellettem, hogy „Szemét tücsök tolvajok!” és a kontextusból arra kell következtetnem, hogy ezzel a kormányt kívánta gyalázni. Ha van köztetek egy törökgábor, nagyra értékelném, ha valaki segítene kitalálni, hogy ez mit jelent, az én agyi kapacitásaimat sajnos a sajtosrúd dilemma köti le. Ja, és a Himnusz éneklésekor pont ilyen élményben volt részünk, amikor a mellettünk álló bácsi (nem a tücskös) elkezdett énekelni. 

A politikai gondolkodó

Tegnap a Paulay Ede utcából a Hernád utcába haladva pont kereszteztem az „Alkotmány nem játék”-os tüntetők útvonalát. Ez este 9 felé volt, addigra már csak kb. 100-200-an lehettek (bár én nem vagyok jó az ilyen számbecslésekben, de mindenesetre kevesen voltak), és gondolom kifáradhattak az egész napos székházfoglalásban, mert már csak úgy bandukoltak és maguk elé mormogták (na jó megafonba), hogy „Alkotmányt, demokráciát, jogállamot!”.

Fölszálltam a 78-as trolira, aminek vesztegelnie kellett, amíg elhaladt a menet (és a menetet kísérő kb. 30 db rendőrautó). Az egyik néni hápogott valamit, hogy hát ennyi rendőr meg minden. Mire férje ura kioktatta, hogy „Védik az emberektől a kis tetveket. Anarchista barmok.” Ekkor még hallani lehetett a távolból bősz anarchisták által skandált az alkotmányt, demokráciát, jogállamot jelszavakat. 

Havas hétvége

Hétvégén síelni voltunk. Két gyerekkel, négy bőrönddel, három pár síléccel/sícipővel, egy szatyor játékkal, három szatyor kajával és egy porszívóval (ki ne vinne magával síeléshez porszívót, ugye?).

Nem tudom, hogy a síisten vagy a nagy sí marketing központ intézte-e de minden olyan volt, ahogyan azt a prospektusokban hirdetik. Óriási hó, szikrázó napsütés, a fa házikó hóval borított tetejéről csüngő megfelelő számú és méretű jégcsap, hóember répa orral (nem kamuzok, télleg volt az is), a kályhában pattog a tűz (ezt kizárólag Péternek köszönhetjük, ha rajtunk múlik, tuti az elektromos fűtésre hagyatkoztunk volna).

Matyi síelgetett, Gabesz „hánkózott”. Az egyik ilyen alkalommal felhúztam Gabeszt a gyerekpálya tetejére. A felvonó végénél egy ízléses műanyag installáció keretében két ló és egy indián foglalt helyet. Gondoltam, megmutatom Gabesznak az osztrák (valszeg inkább kínai) fröccsöntő ipar eme remekeit, de nem nagyon érdekelte, sokkal jobban szerette nézni, ahogy a felvonó végén lévő csigán a drótkötél és a ráerősített kapaszkodó fogantyúk átfordulnak. Aztán mégiscsak megtekintette a lovakat és az indiánt, de kicsit félt tőlük, úgyhogy inkább otthagytuk az egész dolgot a fenébe. Pár óra múlva, amikor immár a pálya alján kolbászoltunk (ahol nagy vonzerőt jelentett a narancssárga fémdoboz, amin meg lehetett nyomni egy gombot – valójában valami web fényképezőgép), Gabesz újból észrevette a felvonót, és nagy örömmel elújságolta, hogy: „Itt is van indián!”. A gyerekem most már örökké azt fogja hinni, hogy az indiánok valójában sífelvonók. Nem tudom, hogy fogom-e neki ajánlani a winettou könyveket.