Par excellence karácsony kick off

A vasárnap olyan jóra sikerült, hogy még. Vettünk karácsonyfát (de nem ám, hogy anyázva parkolóhelyért keringtünk órákat, majd egymás sarkát taposva rángattuk ki a fát valami giga vásárban, hanem elautókáztunk az Oázis kertészetbe, kiválasztottunk egy hejre kis cserepes fenyőt, amiről a kertész fiú lebeszélt, mert szerinte valami betegsége volt, és ha mi több évig szeretnénk megtartani, akkor inkább azt javasolja, ha ezzel nem szomorít el túlságosan, hogy másikat válasszunk, úgyhogy választottunk egy másik hejre kis fenyőt), sétáltunk napsütésben, ebédeltünk spontán pajtásainkkal (mer mi épp a Marczibányi téren, ők meg épp a Mammutban, hát mér is ne ebédelnénk együtt), kávéztunk nálunk, teáztunk nálunk más pajtikkal szintén spontánt, gyártottunk csokitrüffelt (naná, majd nem csokitrüffelt karácsony előtt), sütöttünk gesztenyét (még jó hogy), és mindennek a tetejébe megnéztük a love actually-t harmadik fajta pajtikkal.

Tegnap pedig volt nálam csajparti (Petit ki lett akolbólítva), ami szintén olyan jól sikerült, hogy még. Volt nagy sütizabálás, trécselés, vihogás. Nem vagyok egy kedélybeteg típus, de par excellence vihogni azért nem nagyon sokszor szoktam (azért is mert egy decens úrinő vagyok, meg nyilván mert nincs is humorom). Most némileg levetkeztük a decens úrinő voltunkat, és igazi undecens tyúkok módjára vihogtunk.

Ma reggel pedig par excellence karácsonyi megatömeg volt a csarnokban, különösen a halasnál, ahol így a sorban állás percei alatt végigasszisztálhattam legalább egy fél tucat ponty másvilágra segítését (konkrétan fejbetoszták őket egy bottal).

Mindenkinek boldog békést!