Szajré

Belefogtunk a Briósnak szóló szajré összevadászásába. Rövid úton kiderült, hogy ez legkevésbé sem könnyű feladat. A szűk családban lévő összesen kb. 6 diploma, illetve a ráfordított kb. nettó két munkanap bőven nem elég ahhoz, hogy az ember teszemazt kiválassza a megfelelő babakocsit. Szerencsére Katka jóvoltából rengeteg szuper cucchoz hozzájutottunk (ezúton is nagyon köszönjük), úgyhogy a szellemi és anyagi erőforrásainkat a fennmaradó holmik között kellett csak megosztani. Végül – számos stratégia kiagyalása és elvetése után – a jólbevált, rábökünk, oszt majd lesz valami módszerrel beszereztük a szükséges bútordarabokat és a babakocsit. Ez utóbbit használtan vettük Vaterán, és volt két nap, amikor ezt rögtön meg is bántuk, de aztán szerencsére – legalábbis eddig – happy enddel végződött a kaland. Az történt ugyanis, hogy a babakocsit egy kedves apuka szállította le az „elismerő apának” (az apasági nyilatkozat óta ez Peti eposzi jelzője), és rögtön az összecsukás-kinyitás problematikánál elakadtak, amit aztán telefonos segítséggel mégis sikerült elég hamar megoldani. Úgyhogy ottan állt a babakocsi az előszobában, és semmi más teendőnk nem volt vele, mint szétszedni, a különböző helyeken fellelhető textil részeket leszedegetni, és azokat kimosni. Na most a leszedegetés volt az, ahol majdnem megbukott a projekt, mert volt egy rész, amiről úgy tűnt, hogy lehetetlenség leszedni. Nem azért mert beragadt vagy valami, hanem a dolog logikailag úgy volt megkonstruálva, hogy ne lehessen leszedni. Viszont le kellett szedni, mert hát Briós mégsem fekhet más kölök után egy babakocsiba úgy, hogy az ne legyen közben kimosva. Én azzal járultam hozzá a krízis leküzdéséhez, hogy nem kotkodácsoltam, hanem higgadtan és magabiztosan állítottam, hogy majd megoldódik a dolog. Peti azzal járult hozzá a krízis leküzdéséhez, hogy kitalálta, hogy hogy kell leszedni a bélést. Mindkettőnk teljesítménye figyelemre méltó, az övé talán egy kicsit jobban.

Úgyhogy most már szinte csak az apróbb dolgok hiányoznak (vannak mindenféle listáink, ezeken átlagban kb. 100 cucc szerepel, a baldachintól kezdve a digitális mérlegen keresztül a fülpiszkálóig, szóval azért még van mit beszerezni), meg némi ruha, bár ez utóbbiakból is kaptunk már kölcsön jó párat (ezeket is nagyon köszönjük).

Egy szó mint száz a Briós kistafírozás korántsem egyszerű feladat, de rajta vagyunk az ügyön. Mondjuk, nagy baj már nem történhet, mert már van „angyalmacis forgónk” (az angyalmaci nemám az általam kiagyalt negédes bugyuta megnevezése egy zsinóron lógó, lepkeszárnyakkal felszerelt plüss medvének, hanem egy terminus technicus), ami köztudottan nélkülözhetetlen darab.