Úr a villamoson, avagy a Szomszéd

A Széher úton hétfő reggel felújítás kezdődött. A sorház első lakásának lakója (a Szomszéd) hétfő délután átballagott a sorház utolsó lakásába, és megkérte a munkásokat, hogy hagyják abba a kopácsolást, mert az ő gyereke alszik. Mindez önmagában is kissé meglepő, mert általában a népek több mint fél napig szokták tudni tolerálni az egyébként előzetesen bejelentett, munkaidőben, szabályosan zajló felújítási munkákat. Ha viszont hozzávesszük, hogy a Szomszéd mindössze néhány hónapja fejezte be az ő lakásában több mint kilenc hónapon át zajló (este tízkor is, hétvégén is, rendőrhívásig fajuló) felújítást, akkor a Szomszéd saját magával és embertársaival szemben támasztott elvárásai között némi diszkrepanciát vélhetünk felfedezni. Persze nem szabad túl szigorúan megítélnünk a Szomszédot, mert ő végül is azért újított föl (pénzt, energiát és a környékbeli lakosok jóindulatát nem kímélve) egy kertvárosi lakást, hogy végre nyugodtan élvezhesse a madarak csicsergését (munkaidőben is). Erre föl a mocsadék szomszédok felújítanak. Skandallum.