A fenyő gyilkosság

Kár volna tovább tagadni. Megöltem. Pedig az egész nagyon ígéretesen indult. Karácsony előtt elmentünk érte, kiválasztottuk, feldíszítettük, szeretgettük, karácsony után kitettük a teraszra, télen (a kertészetben kapott instrukcióknak megfelelően nem locsoltuk), tavasszal locsolni kezdtük, beszélgettünk vele, simogattuk. És tessék, (Varjú Péter szavait idézve) megmakkant. Mint örök optimista még kicsit reménykedem, hogy a számtalan barna (és egyre barnuló) levél közül majd szép zöld új hajtások nőnek ki, de azért ha őszinte akarok lenni, nem néz ki túl esélyesnek a dolog. Nagyon szomorú vagyok.

Freskó

Kész a freskó! A Sixtusi kápolna kutyafasza ehhez képest, Michelangelo villanyszerelőnek ment volna, ha látta volna, hogy ilyet is lehet. Peszter három napon keresztül dolgozott rajta (plusz előkészületek). Csinált először vázlatot, aztán fogta, és ceruzával fölrajzolta a falra seperc alatt, aztán kifestette. Mondom, villanyszerelőnek.
Én segédmunkásként majdnem végig részt vettem a munkálatokban, és a nagy összefüggő egyszínű felületek közül több is az én kezem munkáját dícséri, és csak egyszer csöpögtettem végig zöld festékkel a szomszédos falat (amit aztán szerencsére sikerült fehér festékkel semlegesíteni), úgyhogy a saját művészi tehetségembe vetett hitem megsokszorozódott az elmúlt három napban.
A művész a sikeren felbuzdulva saját freskóvállalkozás beinditását tervezi. Mediciek és egyéb gazdag mecénások jelentkezését várja.

Idill

A hétvégén Katiéknál voltunk vendégségben Monoszlón. Monoszló csudaszép, az idő csudaszép volt, minden de minden egyszerre virágzott, Katiék háza csuda klassz. Sétálgattunk, főzőcskéztünk, ücsörögtünk, halgattuk a madarak csivitelését, ennél jobb húsvéti hétvégét nem is csaphattunk volna.
Amúgy a helyzet itthon is elég idilli, tárva-nyitva minden, madarak csiripelnek (jó, közben azért fúrnak is, meg ekszkaválnak meg hasonlókat, amiket Monoszlón nem csináltak), a Brióst ma különböző vizsgálatoknak vetették alá, és megállapították, hogy pont jó méretű, és minden testrésze pont jó helyen van, ennek igazán örültünk. Én pedig mint aki jól végezte dolgát, a saját facsarású répa-alma levemet szürcsölgetem, és porolgatom a növények levelét (nem vicc, valóban leporoltam néhány növény néhány levelét). A répa-alma lé elkészítése amúgy igazán semmiség, az ember csak megmossa és felvagdalja az úgy másfél kilónyi répát/almát, a felaprított répát és almát betömködi az erre a célra rendszeresített lukba, ott a gép ledarálja, a levét pedig kifolyatja, majd az ember jóízűt kortyol a finom és egészséges nektárból. Mindez így nézne ki a készülék reklámjában. A valóságban az akció kb. egy órát tart, a másfél kilónyi cuccból úgy hat deci lé lesz, a dolgokat meglepően kicsire kell összevágni, mert különben nem fér bele a facsaró lukába, a gépet művelet közben kétszer-háromszor ki kell tisztítani, mert ugyan van egy nagyon praktikus kis rekesz, ahova a hulladéknak mennie kell, viszont a hulladék a praktikus kis rekeszen kívül a facsaró összes többi részébe is megy, ezáltal eldugaszolja a lének fenntartott nyílást, miáltal a lé nem csak a nyíláson, hanem mindenhol máshol is folyik, a tisztítás során konyhában a dolgok felületén egyeletes rétegben eloszlik a répareszelék, és végül jöhet a mosogatás, ami a készülék mintegy tizenhét alkatrészének répa-almátlanítsából áll, az alkatrészek persze számos kis réssel vannak ellátva, ahová kiválóan beragad a répa-almareszelék, a répa pedig egyenletes narancssárga színre festi a készülék valamennyi fehér műanyag részét, ez után pedig már csak a készülék újbóli összerakása, dobozba visszahelyezése, és eltevése van hátra. Majd az ember jóízűt kortyol a finom és egészséges nektárból. Na de pont a frissen facsart répa-alma lét tagadnám meg a kis trónörököstől, akit a szívem alatt hordok.
Ja, és a mai nap jóhíre, hogy Sárától kaptunk egy pandás szettet, amivel remélhetőleg egy ilyen vagy legalábbis majdnem ilyen jó kis pandás gyereket tudunk majd csinálni.

HTB

Ma van az uccsó napom a munkahelyemen. Fura egy dolog, még sosem voltam htb. Mondjuk, a Briós hamarosan tesz majd róla, hogy ne unatkozzak, de addig is már számos remek programom van, itt van például a pecsétgyűjtő játék (ezt az állam találta ki azért, hogy a terhes nők ne unatkozzanak, a játék lényege, hogy különböző orvosi vizsgálatokra kell mászkálni, és mindenütt begyűjteni egy pecsétet az erre a célra rendszeresített füzetkébe), meg beszerveztem egy jó kis darázsirtást, és persze még a kamrapakolás is talonban van. Azért még adunk egyet a kulturális életnek is, Briósig (mármint a hivatalos időpontig) még van hat színházi program is. Minden fennmaradó időben viszont szívesen sétálok/ebédelek/mozizok stb. bárkivel, mert a befőzés/vikszelés/ablaktisztítás mint tipikus htb programok valahogy nem vonzanak annyira (bár a vasalásra már rákaptam, az elmúlt egy hétben annyit vasaltam, kb. mint eddigi éltemben összesen).

Nehézség no. 2 és 3 és jutalom

A no. 1 a lábköröm-vágás volt. Nemrég újabb kihívásokkal szembesültem. No. 2: lábszőrtelenítés, no. 3: bírósági tárgyaláson asztal nélkül, ölben jegyzetelés. És itt még csak arra sem hagyatkozhatok, hogy Csuja Imre hogy csinálja, mert valószínűleg egyik sem tartozik a napi rutinjai közé. Na jó, azért CS. I. nélkül is megoldottam valahogy. Viszont cipőt húzni még mindig kiválóan tudok.

Más téma. Miért van az, hogy ha az ember jutalmat kap a munkahelyén, akkor abból sokkal többet kell adózni, mint a fizetésből? Az állam talán nem akarja, hogy jól dolgozzak? Vagy úgy gondolja, hogy ha én jól dolgozom, abban neki elég jelentős szerepe van, ezért úgy igazságos, ha a jutalom nagyobbik részét (!) lepasszolom neki? Nem mondom, megérdemli persze. Vegyen magának valami szépet.