2009. április 27., hétfő
A fenyő gyilkosság
Kár volna tovább tagadni. Megöltem. Pedig az egész nagyon ígéretesen indult. Karácsony előtt elmentünk érte, kiválasztottuk, feldíszítettük, szeretgettük, karácsony után kitettük a teraszra, télen (a kertészetben kapott instrukcióknak megfelelően nem locsoltuk), tavasszal locsolni kezdtük, beszélgettünk vele, simogattuk. És tessék, (Varjú Péter szavait idézve) megmakkant. Mint örök optimista még kicsit reménykedem, hogy a számtalan barna (és egyre barnuló) levél közül majd szép zöld új hajtások nőnek ki, de azért ha őszinte akarok lenni, nem néz ki túl esélyesnek a dolog. Nagyon szomorú vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
hátha ezzel segítek: én kiraktam az erkélyre napozni a szépen fejlődő növényünket (a növények szeretnek a napon lenni, nem?), és tegnap 75%-kal kevesebb levéllel hoztam be és a maradék is hullik. igaz, így kevesebb helyet foglal.
Igyekszem én is, de már alig van növény a lakásban. Briós "mesefala" viszont csudaszép. Minden gyereknek ezt kívánom és ilyen szülőket!
Megjegyzés küldése