Öregszik

Tokát növesztett és kopaszodik. Hamarosan pápaszem is kell majd.



Ráadás: Maki Rolád

A nyúl

Nos nem fogjátok kitalálni, de ez a poszt egész véletlenül Briós úrról fog szólni, aki ezt a megnevezést csak hivatalos alkalmakkor, illetve a tágabb rokonságban használja, itthon szűk családi körben áttértünk a Maki megnevezésre, egyfelől mivel Briós úr egyelőre még igencsak hasonlatos egy makimajomhoz, másfelől a Maki a Matyira is hajaz, végül pedig tetszőleges toldással látható el, és így minden helyzetben adekvát elnevezést alkot: Maki úr – némileg dorgálólag, Maki Király – kedveskedőleg, Robot Maki – amikor a kezével és lábával darabos, robotszerű mozgást végez, Maki Konzerv – amikor fürdés utá n rettentő sok ruhába öltöztetve plusz takaróba csavarva szállítmányozódik a szobájába, Maki Palacsinta illetve Maki Rétes – amikor olyan (elvileg az izomtónusát fejlesztő) tornagyakorlatot végez, hogy a az alárakott takarója segítségével hasáról hátára és hátáról hasára görgetjük stb. (reméljük hamarosan tovább bővül majd a repertoár pl. a Yehudi Maki vagy a Gabriel Garcia Maki elnevezésekkel).
Szóval azt már korábban is sejtettük, hogy Briós urat gyengéd szálak fűzik a répás nyúlhoz (egyszer megfogta a fülét), de ma kiderült, hogy egyenesen szerelmes belé, hovatovább a szeretője. Délutáni szunyókálásából ébredve ugyanis Briós úr se szó se beszéd lesmárolta a nyulat. A szexuális orientációjára nézve (hogy ti. a nyulakat szereti) ugyanakkor ezek alapján nem mernék egyértelmű következtetést levonni, mert nem csak a nyulat smárolta le, hanem a répás versenyautót is forró csókokkal borította. Mi – ahogy az már rendes liberális szülőkhöz illik – örülünk, hogy talált magának megfelelő társat, és mindenben támogatjuk a répás nyúllal való kapcsolatát.

11 nap

Ennyit töltött eddig velünk Briós úr.A legutóbbi bejegyzés óta rengeteg újdonságról tudok beszámolni. Tegnapelőtt felállt, tegnap pedig kimondta az első szót („Iskolába akarok menni.” Ezt mondta.)Na jó, nem. Igaziból a legnagyobb újdonság, hogy a tejpara elmúlni látszik, ezért Briós úr már harmadik napja anyatej diétán van (egy falat tápszer nem sok, annyi sem csúszott le a torkán hétfő óta). Ennek ő kevésbé örül mint mi, mert láthatólag az anyatejet sokkal nehezebb megemészteni mint a tápszert, vagyis fáj tőle a hasa, de mondtuk neki, hogy mi csak a javát akarjuk, és lenyomtuk az anyatejet a torkán.
További jó hír (már ami az én állapotomat illeti), hogy a kis tatyó, ami a szülés után a hasamon maradt már alig-alig látszik, mostanra már tényleg csak egy briós férne bele, egy háromkilós vekni semmiképpen. Viszont ettől újfent nem tudom, hogy mit vegyek föl (azon napi egy-egy órákban, amikor Briós úr a nagymamamájával múlatja az időt, a szülők pedig ellátogatnak a környékbeli kávézókba egy kávét és süteményt elfogyasztani, és minden igyekezetük ellenére az idő kilencven százalékában a gyerek emésztési folyamatairól beszélgetni), mivel az elmúlt kilenc hónapban (na jó, csak durván hatban) elfelejtettem, hogy milyen ruháim vannak.
Amúgy a napjaink Briós úr felhízlalásával telnek (tegnapra sikerült – a szupermegbízható mérlegen – a születési súlyának megfelelő értéket mérnünk, ami igazán príma teljesítmény a részéről), mondjuk nem tudom, hogy mikorra sikerül behoznunk Gálfi Armandót, aki Briós úr ágyszomszédja volt az első éjszaka a kórházban (a többi éjszakán én voltam az ágyszomszédja, de egyelőre nem cél, hogy az én súlyomat behozza), és aki ugyanannyi cm viszont másfélszer annyi gramm volt mint Briós úr (mondjuk ettől leginkább egy sumo birkózóra hasonlított).
A répás nyúllal pedig továbbra is nagy haverok, bár tegnap volt egy kis összezördülés, mert a nyúl beszólt, de szerencsére Briós úr nem haragtartó, úgyhogy hamar kibékültek.

Tartalomhoz a forma

Forma: No igen. Egy hét. Ennyi kellet (sőt igazából elég volt négy nap, vagyis amíg haza nem jöttünk a kórházból), és a háztartás teljesen átállt gyereknevelő üzemmódra. Egyszeriben lett rengeteg gadgetünk, aminek a létezéséről korábban fogalmunk sem volt, úgyismint sterilizáló készülék (valójában egy fedeles műanyag tál, amit kis vízzel megtöltve a mikróba kell tenni, és kicsit megfőzni), cumisüveg melegítő, ami igen családbarát módon pontosan tizenkettőt pittyeg idegesítő digitális pittyegéssel, ha a cumisüveget megfelelő hőmérsékletre melegíette, digitális mérleg, ami elvileg arra való, hogy az ember lemérje rajta, hogy a gyerek mennyit evett (előtte-utána módszerrel), valójában viszont kizárólag a szülők adrenalinjának stimulálására alkalmas, mert random eredményeket mutat (a gyerek hol bazi sokat, hol negatív mennyiséget eszik) stb. Egyszeriben a szókészletünk egyfelől számos terminusz technikusszal bővült, „kifőzni”, „ötvenet evett”, „köldökcsonk” stb., másfelől viszont rögtön le is szűkült nevezett terminusz technikuszok kötőszavakkal mondatokba rendezésére. A lakást pedig egyszeriben ellepték a 3 kilós (egész pontosan 2850 grammos – a mai mérés szerint – ami laikusok számára talán ugyanaz, de mi már tudjuk, hogy a két érték között kardinális különbség van) illető kiszolgálására rendelt cuccok. A fridzsider ajtajában a cserszegi fűszeres mellett egy kis anyatej van betározva (meg tápszer is, mert anyatejből egyelőre kicsit híján vagyunk, úgyhogy választhattunk a mérgezzük a gyereket tápszerrel vagy az éheztetjük a gyereket módszer között, és mi gyáván megfutamodva az előbbit választottuk, amivel nyilván kivívjuk a társadalom jogos megvetését).
Tartalom: A tartalom köszöni jól van. Eszik, alszik és egyéb vegetatív funkciókat végez (ez utóbbiak közül némelyik – konkrétan a sugárban összevissza pisilés – szinte kifogyhatatlan humorforrás). És persze kimagaslóan okos, a leglátványosabb atrakciók közé a csuklás és az ujjszopás tartozik, de mondjuk nem ér rá sok kunsztot bemutatni, mert közben fejben fogalmazgatja a regényét/verses eposzát/doktori disszertációját/szimfóniáját, mikor mit.

Babablog, először és utoljára

A címmel azt gondoltam jelezni, hogy, most, hogy Briós úr megszületett nem megyünk át a „ma is ügyesen, sokat kakilt” esetleg „ma is ügyesen sokat kakiltam, és ennek anya nagyon örült, aláírás Briós” műfajra (for the record ez hazugság is lenne, mert ma egyáltalán nem kakilt ügyesen sokat). Persze azért a magunk állati cool és blazírt módján mégis nyilván a kis szemünk fénye trónörökösről (aki immáron nem is pocaklakó többé) fogunk írni, különös tekintettel arra, hogy egy ideig nem nagyon fog más érdemleges történni, mint a mágikus pisi-kaki-evés-alvás körforgás.
Egyszóval megszületett na. A szülés maga elég flottul ment (három óra plusz admininsztráció), bár a végén volt némi izgalom, amit a kórházi személyzet úgy oldott, hogy egy idő után többen is a hasamon könyököltek és nyomták kifelé a gyereket, de bevált a kis dzsembori, mert végül is kijött különösebb további beavatkozás nélkül. Szóval aki otthon szül, annak ajánlom, hogy előtte szóljon a szomszédoknak, hogy jöjjenek át, hátha kell néhány ember, aki majd könyököl (és ha az nem jön be, akkor hajlandó tizenöt percen belül elvégezni egy császármetszést – mert nekem ez lett volna a következő opció, ha a könyöklés mégsem vezet eredményre). Szóval végülis nem volt azért vészes, de azért azt sem mondom, hogy ha legközelebb megajánlják, hogy pl. nézzek meg egy három órás darabot a Katonában vagy mondjuk szüljek egy jót, akkor feltétlenül az utóbbit választanám.
Az pedig teljességgel valószínütlennek hat, hogy a kis makimajom, aki a freskó melletti kiságyban fekszik belőlem lett kikönyökölve. Amúgy szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igazán príma kis makimajom, jobban nem is kívánhatnánk magunkak. Kicsit ugyan még sárgás árnyalatú (emiatt egy nappal tovább benn is kellett maradnunk a kórházban, otthonszülők a szomszédoktól kérhetik el, azt a speciális kék lámpát, ami alatt egy egész napon és éjszakán keresztül sütögették, hogy ne sárga legyen, hanem kék), de szerintem ez is jól áll neki. Mindennek ékes bizonyítéka a jobboldalt látható kis fényképalbum, amit majd újabb és újabb jobbnál jobb fényképpel töltünk meg,hogy a kedves olvasóknak is jusson valami a jóból.

Bálint András és a flowmetria

Addig is, amíg Briós úr úgy dönt, hogy kijön (erről mindenkit annak rendje és módja szerint értesítünk majd, úgyhogy until further notice „nem, még nincs semmi”) igyekszünk kellemesen és hasznosan eltölteni az időt (különösen én, ami így a htb életmód negyedik hetében már nem is olyan egyszerű). Ennek jegyében tegnap színházban voltunk, és megnéztük a Radnótiban Ingmar Bergman Rítus című darabját. Érdekes volt, sőt jó. Viszont újfent kiderült, hogy Bálint András általunk ismeretlen okokból ódzkodik a szövegtanulástól . Nem szeret, na. Ez a múltkor a Solness építőmesterben is feltűnt, de most már tendenciát vélek felfedezni benne. Én a Szerelmesfilm óta rendíthetetlen és tántoríthatalan B.A. fan vagyok, ezért ezt is a színészi nagyságának tudom be, de azért némileg mégis idegesítő. Viszont az est művészi értékét hatványozottan növelte, hogy a nézőtéren (nem is olyan távol tőlünk) ott ült Fekete Ernő is. Már ezért megérte.
Ma pedig délelőtti elfoglaltság gyanánt a János Kórházban voltunk, hogy megvizsgáltassuk a Brióst, hogy nem árt-e meg neki a túlzott bentlét. Ez alkalomból kiderült, hogy egyrészt olyan csodás vizsgálati eredményeket produkál, hogy még (csak úgy zubog benne az oxigén), másrészt az orvos valószínűleg kicsit benézte a dátumkérdést, és igaziból egy hetet még simán maradhat, úgyhogy jövő hétfőn újratárgyaljuk a dolgot. De persze nincs kizárva, hogy megint csak a komcsik/amcsik/ufók fondorkodásáról van szó, mert még nem sikerült kitalálniuk, hogy hogyan oldják meg a „mi lesz utána” kérdést.

Gyanú

Nem, nem, Briós úr még mindig nem jött ki. Nem, még nem túlkoros, bár lassascskán letelik május első hete, ami elvileg a határidő lett volna. Tudom, tudom, ez csak „becsült időpont”... „a fiúk lusták”... „jól érzi magát bent”... „majd ha itt lesz az ideje”.
Mindenesetre kezd nekem a dolog gyanús lenni, hovatovább összeesküvést szimatolok. Mert ugye, nem volt hányás, nem volt fészekrakó ösztön, nem volt kivánósság , a bőröm/hajam nem lett ragyogóan fényes és szép stb. egyszóval nem voltak tünetek. Ez már önmagában roppant gyanús. Jó, persze van nagy has, meg az ultrahangon mórikálja magát egy kis klapec, de ezt még a legamatőrebb konspirátoroknak is muszáj produkálni, elvégre enélkül még az olyan hiszékeny népeket se lehetne megvezetni mint mi. De most már kezdek átlátni a szitán... csak még arra nem jöttem rá, hogy kik állnak a dolog háta mögött. Na persze vannak tippjeim: a komcsik (a demográfiai trend örömteli változásának igazolása miatt), az amcsik (a macis termékek piacának élénkítése miatt), a konkurencia (hogy így vonjanak ki a munkapiacról, bár ezért talán nem éri meg ennyit fáradni, utóvégre asszem az ügyfelek nem pártoltak át tömegesen más irodákhoz, amióta nem járok be), az ufók (nyilván valamilyen tudományos kísérlet miatt). Bármelyik variácó módfelett valószínűnek látszik. Csak arra volnék kíváncsi, hogy most hogyan tovább. Valószínűleg egy firmányos ketyerével kiolvasztják az agyamat, és egyik reggel úgy kelek föl, hogy nem emlékszem semmire, és a tükörbe nézve megállapítom, hogy az utóbbi időben nem kellett volna annyi sütit zabálni.