Forma: No igen. Egy hét. Ennyi kellet (sőt igazából elég volt négy nap, vagyis amíg haza nem jöttünk a kórházból), és a háztartás teljesen átállt gyereknevelő üzemmódra. Egyszeriben lett rengeteg gadgetünk, aminek a létezéséről korábban fogalmunk sem volt, úgyismint sterilizáló készülék (valójában egy fedeles műanyag tál, amit kis vízzel megtöltve a mikróba kell tenni, és kicsit megfőzni), cumisüveg melegítő, ami igen családbarát módon pontosan tizenkettőt pittyeg idegesítő digitális pittyegéssel, ha a cumisüveget megfelelő hőmérsékletre melegíette, digitális mérleg, ami elvileg arra való, hogy az ember lemérje rajta, hogy a gyerek mennyit evett (előtte-utána módszerrel), valójában viszont kizárólag a szülők adrenalinjának stimulálására alkalmas, mert random eredményeket mutat (a gyerek hol bazi sokat, hol negatív mennyiséget eszik) stb. Egyszeriben a szókészletünk egyfelől számos terminusz technikusszal bővült, „kifőzni”, „ötvenet evett”, „köldökcsonk” stb., másfelől viszont rögtön le is szűkült nevezett terminusz technikuszok kötőszavakkal mondatokba rendezésére. A lakást pedig egyszeriben ellepték a 3 kilós (egész pontosan 2850 grammos – a mai mérés szerint – ami laikusok számára talán ugyanaz, de mi már tudjuk, hogy a két érték között kardinális különbség van) illető kiszolgálására rendelt cuccok. A fridzsider ajtajában a cserszegi fűszeres mellett egy kis anyatej van betározva (meg tápszer is, mert anyatejből egyelőre kicsit híján vagyunk, úgyhogy választhattunk a mérgezzük a gyereket tápszerrel vagy az éheztetjük a gyereket módszer között, és mi gyáván megfutamodva az előbbit választottuk, amivel nyilván kivívjuk a társadalom jogos megvetését).
Tartalom: A tartalom köszöni jól van. Eszik, alszik és egyéb vegetatív funkciókat végez (ez utóbbiak közül némelyik – konkrétan a sugárban összevissza pisilés – szinte kifogyhatatlan humorforrás). És persze kimagaslóan okos, a leglátványosabb atrakciók közé a csuklás és az ujjszopás tartozik, de mondjuk nem ér rá sok kunsztot bemutatni, mert közben fejben fogalmazgatja a regényét/verses eposzát/doktori disszertációját/szimfóniáját, mikor mit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
remélem, nem "bukott" [sokat az] angyal.
Utólag könnyen okos az ember, de 4 év távlatából megjegyzhetem, hogy mindenki azt hiszi, hogy kevés az anyateje és rémeket lát, hogy éhen fog halni a gyerek :-) Amúgy nem értem ezt a tápszer dolgot, felnőtt szemmel nézve undorító és iszonyat büdös mégis rá vannak kattanva a babukák. Megkóstolni mondjuk sosem mertem.
Olyan jo olvasni ezeket a bejegyzeseket, en eddig azt hittem, hogy a baba-vonatkozasu bejegyzesek allati unalmasak, de most blogfuggo lettem. :-)
Csak az nem derult ki, hogy matekbol milyen Matyi.
sok puszi, juli
Deriválni már tud, de az integrálást még gyakorolni kell.
Halihó!
A 3 óra nagyon szuper. Én (ha a Katonásat nem választhatnám), inkább szülnék 3 óra alatt, mint nem 3 óra alatt. És persze az adminisztráció. Pluszban.
A répás témához annyit tudok hozzátenni, hogy Áronhoz hasonlóan kiskoromban én is rengeteg répát ettem, én is besárgultam, és hát ugye mi lett belőlem... Tehát, csak így tovább a fejlődés biztos útján! Amúgy úgy veszem észre, hogy erre Matyi is fogékony, hiszen a répás nyulat (egy bizonyos kör nézete szerint legalábbis) megkülönböztetett figyelemben részesíti ...
Ja, ezt persze még az előző bejegyzéshez akartam írni, de itt is ugyanolyan helytálló...
most még jobban örülök, hogy nem szerezzünk be egy mérleget, mert így egyel kevesebb dolgon tudtunk parázni. a tápszer szerintem finom, gondolom cukros tejből van. én előkóstolok Mr. Februárnak, mert a nagyim egyszer két hétig erőltetett egy macskatápszert, amíg ki nem derült, hogy a világ legundorítóbb dolga, nem hiába nem ette meg az okos jószág, inkább leadott pár kilót.
Sára, hirtelen azt hittem, hogy téged akartak megetetni macskatápszerrel :-D
Megjegyzés küldése