Bálint András és a flowmetria

Addig is, amíg Briós úr úgy dönt, hogy kijön (erről mindenkit annak rendje és módja szerint értesítünk majd, úgyhogy until further notice „nem, még nincs semmi”) igyekszünk kellemesen és hasznosan eltölteni az időt (különösen én, ami így a htb életmód negyedik hetében már nem is olyan egyszerű). Ennek jegyében tegnap színházban voltunk, és megnéztük a Radnótiban Ingmar Bergman Rítus című darabját. Érdekes volt, sőt jó. Viszont újfent kiderült, hogy Bálint András általunk ismeretlen okokból ódzkodik a szövegtanulástól . Nem szeret, na. Ez a múltkor a Solness építőmesterben is feltűnt, de most már tendenciát vélek felfedezni benne. Én a Szerelmesfilm óta rendíthetetlen és tántoríthatalan B.A. fan vagyok, ezért ezt is a színészi nagyságának tudom be, de azért némileg mégis idegesítő. Viszont az est művészi értékét hatványozottan növelte, hogy a nézőtéren (nem is olyan távol tőlünk) ott ült Fekete Ernő is. Már ezért megérte.
Ma pedig délelőtti elfoglaltság gyanánt a János Kórházban voltunk, hogy megvizsgáltassuk a Brióst, hogy nem árt-e meg neki a túlzott bentlét. Ez alkalomból kiderült, hogy egyrészt olyan csodás vizsgálati eredményeket produkál, hogy még (csak úgy zubog benne az oxigén), másrészt az orvos valószínűleg kicsit benézte a dátumkérdést, és igaziból egy hetet még simán maradhat, úgyhogy jövő hétfőn újratárgyaljuk a dolgot. De persze nincs kizárva, hogy megint csak a komcsik/amcsik/ufók fondorkodásáról van szó, mert még nem sikerült kitalálniuk, hogy hogyan oldják meg a „mi lesz utána” kérdést.