Azon kedves olvasóink, akik nem igazából kíváncsiak a babukás történetekre már most mondom, hogy fölösleges továbbolvasni, mert a téma ezúttal is az élet csodája, a kis csecsszopó lesz. Akik viszont epedve várják a Maki újabb kalandjait, azok örülhetnek, most sok fontos és érdekes információval szolgálhatok.
Szóval a Maki fejlődése címszavakban: súlya kb. 4 kg 30 dkg, amivel (alig több mint hét hetesen) beérte kéthetes uncsitesója, Sára születési súlyát, de Gálfi Armandónál (mármint amikor G.A. született, ugyanis az ő fejlődését azóta nem követem figyelemmel) még mindig kevesebb, hosszát nem tudjuk, de már kinőtt egy két pizsamát, a feje egyre nagyobb és egyre kopaszabb, a szarást jobbára felcserélte a mosolygásra és röhögésre, ami nagyon is kedvünkre való csere volt (bár van hátulütője, de tartom magam az elvhez miszerint minél kevesebb kaki történettel akarok szolgálni, úgyhogy erről most nem közlök részleteket), a nyulat dobta és most a csörgős tehénnel cimborál. A programja színesedett a különböző közlekedési eszközök kipróbálásával, utazott autóban, buszon és taxin, járt már Pesten és Pilisszentkereszten, találkozott más gyerekekkel és felnőttekkel (egyik kategória sem izgatja, a gyerekek kicsit néha idegesítik, de ez így természetes, a gyerekek néha mindenkit kicsit idegesítenek). Ja és esténként vödörben fürdetjük, ilyenkor nagyon mókásan fest, ezt a kis showt másoknak is mutogatjuk, és nagy sikert szoktunk aratni vele. Továbbra is úgy találom, hogy elég jó darabot sikerült választanunk, és a Sárától kapott pandás cuccal kiegészítve megüti a Japánban kapható csecsemők színvonalát.
Ami engem illet, kicsit úgy érzem, hogy fotelágy szindrómában szenvedek, mert se nem vagyok egy született anyuka, aki számára nincs nagyobb boldogság, mint a fülig szaros gyereket kipucoválni, de nem is vagyok egy kimondott szexésnewyork nőci, aki sminkben és tűsarkúban trendi kávézókba járkál a Makival, és úgy tesz, mintha a gyerek valami szuper divatkiegészítő lenne. Szóval a napjaim java részét dzsoggóban töltöm, és apjukkal esténként zlatyi bazantot tolunk a teraszon, de azért egy-egy mozi és némi társasági élet is beficcen néha, hogy úgy tűnjék, mintha az agysejtjeim helyén nem tejmirigyek nőttek volna.
Na így. Folyt. köv. – mi is érdeklődve várjuk, hogy hogyan is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
abszolut dilettans kerdes, szegyellem, de nemtom, hogy az ekkora gyerekek miert furdenek vodorben? Ugy konnyebb, biztonsagosabb furdetni?
A tudomány mai állása szerint az ekkora gyerekek sokkal jobban szeretnek vödörben fürdeni mint kádban. Meglepő módon nálunk ez tapasztalati úton is igazolódott, Maki úr rendkivül szeret vödrözni. Plusz ilyen módon el lehet adni felmosóvödröket egy kisebb fajta vagyonért (persze mi élősködő módon ezt is lejmoltuk).
Mondhatom, hogy fura érzés a gyereket a nyakánál tartani! ("Látta már az arany Prágát?"), de ha Maki ezt szereti! Lehet, hogy zűrösebb dolgokat vetít előre, mint kihunyt szerelme a nyúl iránt.
Megjegyzés küldése