(Meghiúsult) expedíció a VI. kerületbe + másfél sör

Rendszeres olvasóink már tudják, hogy még mindig nem vagyok nagy barátja a dzsoggóban naphosszat otthonülésnek, és hát mivel Briós úr még nem sokat jár bulizni, mostanság azért ez a fő program. Ezért elhatároztam, hogy a háromhetes előszülinapját szombaton egy jógázással ünnepelem meg. Már napok óta készültem a nagy eseményre, minden elő volt készítve. Eljött a nagy nap. Minden rendben ment, összepakoltam, Petinek elmondtam az összes nagyon fontos instrukciót (kb. egy darab volt: „itt találod a tejet, ezzel etetsd meg”), és nekivágtam. Nagyon érdekes tapasztalatokat szereztem, utaztam buszon (ahol igazán furcsállottam, hogy már nem adják át nekem a helyet, és egyáltalán nem keltek feltűnést – az is felmerült bennem, hogy kívülről nem is látszik, hogy van otthon egy háromhetes gyerekem, de aztán ezt a teóriát elvetettem, úgyhogy a figyelem hiányát kénytelen voltam az utazóközönség extrém blazírtságának tulajdonítani), láttam idegen embereket, akik csak úgy járkáltak, bicikliztek, kutyát sétáltattak az utcán, mintha mi sem történt volna, nagyon izgi volt, na. És még jóga is. Túl szép volt, hogy igaz legyen. És tényleg. Már a célegyenesben voltam, amikor telefonált csöngött a telefonom, Laci volt, a jógatanárom, hogy elindultam-e már, mondok, persze, már itt vagyok az utcában, ajaj, nem kellett volna, mert hát ő megkonzultálta ezt valakivel, aki nagyon kompetens ebben a kérdésben, és az a helyzet, hogy még túl korai nekem a jógázás, minimum négy-hat hetet kell várnom szülés után. Próbáltam meggyőzni, hogy én már hejde nagyon regenerálódtam, a tatyó is alig látszik már (mellesleg tényleg, bár kb. egy hét óta nem csökkent semmit, úgyhogy lassan gondolkozom, hogy ha permanensen rendelkezni fogok egy ilyen tatyóval, akkor kéne valamit tartani benne, mégiscsak praktikusabb lenne, mint hagyni így üresen fityegni), de hajthatatlan volt (és nyilván neki volt igaza). Piff. Nesze nekem expedíció. Bánatomat egy igen szolíd shoppingolással enyhítettem, igazán csak úgy ímmelámmal vásárolgattam ezt-azt.
A szombat másik nagy eseménye az első közös kimenőnk volt este. Briós úr fürdött, vacsorált, és utána a nagymamájával itthon maradt, mi viszont elmentünk kedves barátainkkal inni egy sört. Két sör lett nekem engedélyezve, de nem használtam ki a teljes keretet, megelégedtem másféllel. Az este egyébként jól sikerült, csak minimális szó esett kakiról, ami kifejezetten jótékony hatással volt ránk. Viszont hazatértünk után Briós úr kiszabta ránk a megfelelő büntetést a lazaságunkért, ugyanis (eleddig először és remélhetőleg utoljára) nagyon nem akart aludni éjjel, ezért nekem és Petinek felváltva kellett vele beszélgetnünk, míg végül jobb belátásra tért, és aludt egy kicsit. A hétvégét ezek alapján leginkább a „sokat akar a szarka...” mondással summázhatnám. De nem csüggedünk, hamarosan újra próbálkozunk.