Hétvége: szombat esti buli és vasárnapos vasárnap

A múlt hétvégén mindent úgy csináltunk, ahogy azt hétvégén csinálni kell. Szombat este csörögtünk, vasárnap családoztunk, és mindehhez Időapó szolgáltatta a tökéletes körülményeket.
Szóval szombaton este elmentünk B. szülinapi bulijába, ami a nehéz kezdet után igazán pazarul sikerült. A nehéz kezdet abból állt, hogy a hely, amit erre a célra lefoglaltak éppen zárni készült, amikor B. befutott. Az éppen leszerelő zenekar mindenese, Feri pedig közölte, hogy itt semmiféle buli nem lesz, a személyzet már rég hazament, csak az éjjeliőr és a haverja vannak itt, de ők sem tudnak semmilyen buliról, és ő a maga részéről most be is zárja az ajtót. B. ugyan erősködött, hogy tutifruti le lett a hely foglalva, de Feri ettől nem hatódott meg, kötötte az ebet a karóhoz, az a telefonszám pedig, amin a lefoglalás megtörtént, gyanús módon nem felelt. Végül aztán sikerült Feriből kiédesgetni a tulaj telefonszámát, aki meglepő módon felvette a telefont, jelezte, hogy tudott a lefoglalásról, és kisvártatva megjelent a helyszínen a fehér feszülős nadrágba és türkiz flitteres blúzba öltözött ötvenes nejével együtt. Tulaj és tulajné ezek után térültek-fordultak, és röpke húszperces további várakozás után a B.-t ünnepelni összegyűlt, az eladdig a bezárt ajtó előtt rostokoló kis kompánia bebocsáttatást nyert a mulatóhelyre. Innen kezdődött a kicsit szürreális rész, a mulatóhely ugyanis egészen elképzelhetetlenül nézett ki. Ha valaki egy retróparti keretében be akart volna rendezni egy echte nyolcvanas évekbeli ifjúsági klubbot, akkor sem sikerült volna ilyen jól eltalálni a hangulatot, ez a hely ugyanis minden bizonnyal nem műretró volt, hanem “the real thing” vagyis 1985 óta itt semmit sem változtattak a berendezésen ideértve a párkányra ízlésesen elhelyezett kettő darab cserepes művirágot is, amiket valószínűleg kihelyezésük óta emberi kéz nem érintett, legalábbis annyira vastag porréteg fedte, hogy a virág színe nem volt megállapítható. Sajna nem vagyok elég jó író ahhoz, hogy vissza tudjam adni a berendezés hangulatát, legyen elég annyi, hogy a plafont türkizkék műanyag plüss álmennyezet borította (ami ilyen kockákból áll, amik közül néhány természetesen el van mozdulva), a falat pedig anyagában hasonló piros színű lambéria (már ha egy piros műanyagplüss bordás izét lambériának hívnak). A berendezés (és a személyzet) összes többi része ehhez a hangulatohoz igazodott. A buli ezért vagy ennek ellenére viszont szuperül sikerült, rengeteget roptuk, és nyakaltuk az üveges sört, mert a csapolt az első két pohár (fele pohár sör, fele pohár hab) után elfogyott.
Vasárnap pedig idilli családi látogatásokat tettünk a nagymamámnál, a szüleimnél és az uncsitesómnál, volt délelőtti kávé, vasárnapi ebéd, délutáni sütizés, séta a sárguló falevelek és vadgesztenyék között, üldögélés a délutáni nappal benapozott csudás kilátású teraszon, szóval októberi vasárnap, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Ja és nálunk is megkezdődött a “hozzátáplálás” project. Mi a fontolva haladás alapjaira helyezkedtünk, úgyhogy eddig két nap alatt két és fél kiskanál reszeltalmánál tartunk, Maki urat egyelőre nem nevezném reszeltalma függőnek.