Kerékvágás

Elég hamar sikerült bezökkenni a múltkor emlegetett kerékvágásba, ez már csak azért sem meglepő, mert – azon kívül, hogy a körülmények ideálisak, télleg semmire sincs gondunk – tökugyanazt csináljuk mint otthon. Peti reggel bemegy az egyire oszt kutatgat mint otthon. Én abajgatom Maki urat mint otthon. Szóval minden ugyanolyan, csak minden kicsit londonosabb. Peti nem a ceu-n hanem az lse-n kutatgat. Mi Maki úrral nem a Vérmezőre járunk sétálni, hanem a Hyde Parkba, ahol hancúrozó angol gyerekeket stírölünk és nem homeless bácsikat (egyértelműen 1 pont London javára), nem a Krisztina téri Matchban vásárolunk, hanem pazarabbnál pazarabb közértekben (2-0 Londonnak, bár a Mészáros utcai cukrászdában készülő magos keksz hiányát csak alig-alig enyhíti puccos közértek príma kínálata, a Match közért viszont cseppet sem hiányzik), én nem vajaskiflit eszem a délelőtti kávémhoz, hanem narancslekváros pirítóst (-1 pont, a kifli finomabb és narancslekvár otthon is van, de azért itt mégiscsak stílszerűbb), itt (egyelőre legalábbis) nem járok jógázni (- csillióbillió pont), a tévében nem a megasztár hanem az x factor megy (holtverseny, mert egyiket sem nézzük), nincs se 25 fok és napsütés se 2 fok és hózápor, van viszont kb. 13 fok és borongós időjárás (itt nehéz a döntés) stb.
A más kismamákkal való beszélgetést itt sem ússza meg az ember. A minap együtt várakoztunk a liftre egy ikerpárral és anyukájukkal, és mivel hosszan kellett várakozni, megtudtam, hogy az ikreket Elizabeth-nek és Davidnek hívják, 17 hetesek, teljesen eltérő személyiségek és egyelőre csak anyatejet esznek. Természetesen mindezt nem azért tudtam meg, mert érdekelt, hanem mert az ikrek anyukája megkérdezte, hogy Maki úr mennyi idős, mi a neve, mit eszik („És szoptatod?” „Igen.” – mertem volna mást mondani Európa legnagyobb bioközértjében – „Kizárólag?” „Nem, már eszik némi gyümölcsöt és zöldséget.” „Téééééényleg? Mikor kezdted? Good for him.” – ez utóbbi kitételt nem tudom lefordítani, nagyjából azt jelenti, hogy „Szegény gyerek, csoda, hogy még életben van, csak a véghetetlen hidegvérem akadályoz meg abban, hogy most azonnal feljelentselek a gyámhatóságnál.”), és én válaszolgattam, és visszakérdeztem, hogy „és ők?”.
Amúgy prímán haladunk a hozzátáplálás projekttel, a gyümölcsök (alma, körte) és zöldségek (krumpli, répa, cékla, fehérrépa, brokkoli, cukkini) mellett ma rátértünk a ruhadarabokra is (Maki úr a cukkinifőzelékhez feltétként a zokniját valamint a nadrágját fogyasztotta), úgyhogy Maki úr étrendje most már igazán változatosnak mondható.