Londony

Utazás
Az utazás nagyon simán zajlott, kicuccoltunk, nem volt nagy sor a check in-nél, fölengedték a gépre Maki úr autós ülését és sok hely volt a gépen, úgyhogy nem kellett végig ölben ülnie, a repteret kimondottan élvezte, és a repülőutat is elég jól bírta, érkezéskor hamar jöttek a csomagok stb. Szóval minden teljesen nehézségmentes volt, semmilyen vicces incidensről nem tudok beszámolni.
Lakás
Az alapvetés az, hogy a lakás nagyon király. A legjobb benne az elhelyezkedése, a Gloucester road legelején található, egy nyüzsgő, de nem nagyon forgalmas utcában, London egyik legkúlabb negyedében, öt percre a Kensington Gardenstől, öt percre a metrómegállótól, csilliő francia pékség, indiai étterem, olasz delikátesz bolt és minden elképzelhető féle élelmiszerüzlet között. A lakás maga tágas, szép, jól felszerelt, szal klassz.
Az alapvetés után azért említést kell tenni a néhány apróbb bibiről. Az első, hogy a dekorációs elemek messze meghaladják a praktikus elemek számát, úgyhogy Maki úr egy márvány asztalkán pelenkázódik (ki állíthatná, hogy gyerekkorában nem márványból volt a pelenkázója – nem, nem a puszta márványon csinálom ám, hanem lefedtem mindenfélével), és van számos és számtalan festmény/metszet/grafika, művirág, kerámia köcsög stb. nincs viszont szekrény (illetve van egy nagy beépített a hálószobában de annak a háromnegyedéhez nem lehet hozzáférni, mert a tulaj a saját holmijait tartja benne, de rá se rántunk. A második, hogy amikor Judy a „meeter greeter” - aki először megfenyegetett minket, hogy jobban tesszük, ha f5-ig ideérünk, mert neki addig tart a munkaideje, majd öt perccel utánunk érkezett meg, miután jeleztük neki a reptérről, hogy megérkeztünk, és indulunk a lakáshoz („Azt hittem, tovább tart az út.”) – köszöntötte Maki urat (akiről azt hitte, hogy lány), megkérdezte, hogy „És hol fog aludni, hoztak magukkal ágyat?”. Erre mondtam, hogy hát nem hoztunk, hanem a cégével elintéztük, hogy legyen. „És hol van?” kérdezte Judy. És tényleg, hol volt. Sehol. Ez gondnak látszott, és ezt jeleztük Judynak, aki sajnálta, de hát szombat van, és zárva van az iroda... Végül mégis felhívta a főnökét Suzyt, akinek szerencsére van egy csomó unokája, így még tegnap este eljuttatta hozzánk az egyik unoka levetett utazóágyát, úgyhogy végül Maki úrnak mégsem kellett az éjszakát a babakocsiban töltenie. Az utazóágyat pedig ma le is cserélték egy rendes kiságyra, bár sajna a távollétünkben tették, és így elorozták Maki úr szőrmés takaróját (nyilván gondolván, hogy az is Suzy unokájáé). Vissza fogjuk szerezni. Szekrény ügyben Suzy sem tudott semmivel bíztatni minket, mert hát rövidtávra kiadott lakásokban nincs sok szekrényhely, ez már csak így van.
Maki úr kedélyállapota
Maki úr alapvetően roppant mód jól mulat South Kensingtonban, olyannyira, hogy ma reggel 4-kor már úgy döntött, hogy ő inkább ébren lenne, és intézzünk neki valami városnézést vagy ilyesmit, mert nem akar lemaradni semmiről, úgyhogy mi annak rendje és módja szerint reggel 4 óta tartalmas programokat szervezünk Maki úrnak. Ennek megfelelően volt sétálni a parkban (ekkor úgy döntött, hogy eljött az ideje az alvásnak, és le se szarta a szép színes leveleket, a tavon hápogó kacsákat vagy a parkban grasszáló egyéb népség katonaságot), Szilvivel spannolt (hangos kurjongatások közepette mórikálta magát neki), sétált a környéken, rengeteg almát és céklafőzeléket tolt, szóval volt nagy hejehuja és dínomdánom. Kicsit remélem, hogy sikerült meggyőznünk, hogy a buli reggel 7-től is elég jó, és nem kell feltétlenül 4-kor kelni ahhoz, hogy kiélvezze a brit főváros adta lehetőségeket.
Terveink a jövőre
Én mindenekelőtt a kerékvágásba akarok bezökkenni (mert mint köztudott én egy kerékvágás addikt vagyok), azontúl részünkről is jöhet a hejehuja és dínomdánom elsősorban nem céklafőzelék, hanem inkább mozi, színhás és indiai kaja formájában.