Ezt vacsoráztam tegnap (többek között).
Ő főzte.
Velük (plusz Zslötyi, aki a fényképezőt fogta, mínusz én értelemszerűen).
Mindezt meglepiből, úgy hogy az ember betoppan a lakásba, ahol egyszerre látja a zejfeltornyot, a notredámot és a szakrékőrt, továbbá egy hamisítatlan francia séfet, aki a konyhájában főzőcskézik, és derűsen mosolyok, mintha mi sem volna természetesebb ennél. No olyankor meglepődik az ember, de aztán jó ízzel elfogyasztja a medvehagymás fűszervajas baguettet, a képen látható szent jakab kagylót, a mándoldos tőkehalat, némi sajtot és trüffel tortát.
Hát ilyet még nem pipáltam.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Tökre jó, hogy így örülsz! :-) Az embernek kedve támad még egyszer megszervezni!
Tudtok elni! :-))
burzsujok!
Megjegyzés küldése