2011. március 8., kedd

Beléptető rendszer

Az irodaházunkban új beléptető rendszert alakítottak ki. A felszerelés-üzembe helyezés nem tartott tovább három-négy hónapnál, de az eredmény pazar.
Mindenkinek van egy kártyája, amin az irodaház modern építészeti szerkezete díszeleg (kártya eddig is volt, de az uncsi szürke volt, semmi dizájn meg ilyesmi). Ezt belépéskor három, kilépéskor egy alkalommal kell használni.
A belépés úgy történik, hogy az ember a recepción odaérinti a kártyát a nyitott (!) kapu melletti érzékelőhöz. Az érzékelő kb. 2 mp-re zöldre vált aztán megint piros. Ilyenkor nem szabad habozni, azonnal át kell haladni a nyitott kapun. Ellenkező esetben (vagyis, ha kicsit hezitál az ember, hogy most akkor zöld vagy piros, most mehetek vagy nem, esetleg túl lassan haladok át) a kapu bezáródik és odacsukja az ember lábát. Ez akkor is megtörténik, ha a kártya odaérintése előtt vagy azzal egyidőben valami (ad abszurdum egy táska, kabátszegély stb.) „belóg” a szenzor elé.
Ha az ember átjutott a „nyitottságot sugalló” (irodaház ismertetője) kapun, a dolog már gyerekjáték. A liftben az emeletgomb benyomása előtt szintén oda kell érinteni a kártyát. Ha esetleg az utazók nem ugyanarra az emeletre mennek, akkor ezt minden egyes megállás után külön-külön el kell játszani.
Végül pedig az iroda ajtajában elhelyezett leolvasóhoz kell érinteni a kártyát, és az ember már benn is van. (A leolvasó elhelyezése két napig tartott, ezt követően két hétig luk volt a falon, amit végül nagyon esztétikus módon a fal színétől elütő gipsszel – vagy vmi hasonlóval – betömtek. A festést már nem tartották szükségesnek.)
Kifelé csak a kapun áthaladás igényel odafigyelést, itt ugyanaz az odaérintjük-rohanunk-különbenodacsuk játék van mint befelé. A szuper automata rendszer eredményeképp a kapuban általában egyszerre három-négy portás strázsál, akik egyfelől buzdítják a népet, hogy ha már odaérintették a kártyát, akkor azonnyomban haladjanak át, másrészt fejhangon visítanak, ha valaki érintés nélkül/rossz ütemben akar áthaladni és ezért az odacsukás veszélye fenyegeti (engem eddig egyszer ténylegesen és egyszer majdnem csukott oda).
Mindezek fényében tegnap valós örömöt éreztem, amikor egy ügyfél irodájánál forgókaros beléptető rendszer volt. Kártya odaérint, lámpa zöldre vált, forgókar mechanikus nyomásra elfordul, ember áthalad. Egyszóval beléptető „as nature intended”.

1 megjegyzés:

saturninus írta...

a "nyitottságot sugallás" ezek szerint az "alattomos átverés" fogalmával egyenértékű. a ragadozó virágok működnek hasonló elven, ha jól tudom.

[én egyébként is nagyon hamar elhullanék ebben a játékban, ugyanis soha nem tudnám, hogy valóban zöldre váltott-e a lámpa, ezért minden egyes belépésnél a halálfélelemmel kellene megküzdenem - hacsak nem magával az odacsukással.]