No.2

Nos az tudható volt, hogy ha az ember kilencedik hónapos terhes, akkor előbb utóbb szülni fog. Mivel azonban a múltkor ez nemhogy utóbb, hanem utóutóbb következett be, nem igazán mertünk számitani az előbbre. Ezért is ért kicsit meglepetésként, amikor vasárnap hajnalban felébredtem, hogy valami megfájdult. Aztán persze visszafeküdtem, mert ne legyek már hülye, az csak nem lehet, hogy most fogok szülni, meg ugye éjszaka van, az nem praktikus, meg összepakolva sem vagyok, intézzük ezt az egészet máskor inkább. De aztán megint fölkeltem, mer megint megfájdult. Aztán egy idő után felébresztettem Petit is, hogy akkor lehet, hogy össze kéne pakolni (nem volt túl lelkes). Aztán megpróbáltam felhivni az anyukámat, hogy akkor jönne át Maki úrra vigyázni, mert lehet, hogy nekünk más dolgunk akad. Ki volt kapcsolva a telefonja (meg volt beszélve, hogy most már nem fogja kikapcsolni, mert hát bármikor lehet ugye stb.). Hivtam a vezetékesen, nem vette föl. Elkezdtem pakolni. Tanakodtunk. Peti beült az autóba, elment a Széher útra, hogy akkor behatol, és fölkelti az anyukámat, hogy jöjjön. Kulcs belülről a zárban, csöngetésre nem reagálnak. B terv: ő akkor hazajön, én menjek a kórházba taxival. De azát végül a csöngő és a vezetékes telefon együttes alkalmazása bejött, fölébredtek, probléma megoldva. Peti hazajött, én közben bepakoltam (még szerencse, hogy a János kórház honlapján van kis praktikus lista, hogy mit kell vinni, és internet ugye éjjel is rendelkezésre áll). Anyukám megérkezett, mi bementünk a kórházba, n6-ra értünk be. Innentől a dolog eléggé olyan volt mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy sikerült némileg javitani a szintidőn, és hogy most nem kellett az egész szülészetnek a hasamon könyökölnie, hogy kijöjjön a gyerek. A vicces rész az ügyeletes orvos volt, aki először ijedt képpel konstatálta, hogy az állapot még nem elég előrehaladott ahhoz, hogy szóljon az orvosomnak (aki ünnepnap lévén nem volt bent, és gondolom már jó sok mindenkit lecseszett azért, ha túl korán rángatták be a kórházba), aztán kb. fél óra múlva (miután az ügyeletes szülésznő unszolására újból megvizsgált) ijedt képpel azt mondta, hogy most inkább akkor feküdjek hanyatt, mert az állapot már nagyon előrehaladott, és nem szeretné, ha az orvosom lekésné a szülést (aki valahol Szentendrén vagy hol lakik, és gondolom már már jó sok mindenkit lecseszett azért, mert túl későn rángatták be a kórházba). Bár együtt éreztem az ügyeletes orvossal a hanyatt fekvés azért mégsem volt opció. De persze az orvos idejében beért.
Most aztán van még egy gyerekünk, és elég furcsa, hogy ez még nem tud motorozni.