Ugyebár főként ezzel telnek a napjaim, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy – legalábbis a technikai lebonyolítás tekintetében – határozott fejlődést sikerült elérni. Hol van már a két évvel ezelőtti problémám, mely szerint nem tudok egyszerre babakocsit tolni és elvivős kávét inni. Tyha. Már tudok egyszerre elvivős kávét inni, babakocsit tolni (jó, hogy ez azóta egy másik, könnyebben navigálható darab), másik gyereket kézenfogva zebrán átvezetni, és némi reggelit magamba tömni. Tudok ezenkívül két gyerekkel buszozni (metrózni nem), közértben vásárolni, játszóterezni, éneklős foglalkozásra járni. Az itthoni házimunka (inklúzíve főzés) sem okoz már akkora gondot mint régen, bár mostanság nehezítés, hogy Kisbácsi cirka egy hónap óta föl tud állni, nem tud viszont leülni (néha térdre tud ereszkedni), ezért ha az ember nem tartja állandó megfigyelés alatt, akkor könnyen megeshet, hogy dob egy hátast a kanapé/kád szélétől, jobb napjain magára rántja a konhaszéket. Mivel az állandó megfigyelés nem megoldható, ezért az ember bízik a jószerencsében, hogy nem dob annyiszor hátast, hogy az összes agysejtje rámenjen.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy néha nincsenek balul sikerült vállalkozások. Vannak. A mai bevásárló köróút („hoppingojni menni”) egyik állomásán, egy ruházati üzletben határozottan kudarcosnak ítéltem a helyzetet, amidőn elsőszülött gyermekem, amikor éppen nem a földön hempergett, akkor a polcokról szedegette le a különböző termékeket, ifjabbik fiam pedig teli torokból üvöltött a babakocsiban. Mindeközben a pénztárosnő (én voltam az egyetlen vásárló közel távol) mintegy öt percen keresztül ütötte be a vásárolt termék árát (húzta le a vonalkódot, vette ki a biztonsági kütyüt vagy mittudomén), és közben kedélyesen csevegett kolléganőjével. Így érezhette magát Alan Rickman, amikor Mr. Bean csomagolta be neki a nyakláncot a Love Actually-ben. A délutáni élményt különösen megalázóvá tette, hogy utunk során kétszer is láttuk azt a nőt, aki hasonló kaliberű shopping körútjára két megtermett kutyát vitt magával, akik mindannyiszor, amíg ő az üzletben vásárolt türelmesen bámészkodtak a bolt előtt (póráz nélkül).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Azon gondolkodtam, Zsuzsi, hogy egy valogatast a blog-szovegekbol ki kellene adni, pl. ezt is. Sokat segitene azoknak, akik most kezdik az elvivos kave+babakocsi periodust.
Pusz, Jul
Vagy azt is lehet, hogy olyan babakocsit vesznek, amin van pohártartó. (Persze nem lenne ellenemre egy bőrkötéses blog összes, de nem hiszem, hogy nagy lenne a kereslet.)
Tudom, hogy ez nem szép dolog, de annnnnyira örülök, hogy nem csak Bence pakolja le a polcot / fekszik a földön / húzatja magát keresztül a bolton. Igaz, hogy Márton eközben nem üvölt a babakocsiban, viszont elcselleng erre-arra, kér ezt-azt, kérdez folyamatosan, olykor megsértődik vagy hosszú történeteket mesél.
Megjegyzés küldése