A kórházi doktornőnek mindenben igaza lett. A gyerek ugyan még hányt, de aztán jobban lett, és nem kellett mást csinálni vele, mint egy éjszakán és egy napon keresztül öt majd tíz percenként belényomni egy kis folyadékot. Abban is igaza lett, hogy ez egy nagyon fertőző betegség, ennek megfelelően Matyi is elkapta (gyógyítási metódus ugyanaz, kivéve, hogy egy éjszaka, egy nap, majd még egy éjszaka), majd Peti is kicsit, de lehet, hogy ő csak szimplán kikészült. Ennek megfelelően az elmúlt egy hetünk nem volt túl vidám.
Ez idő alatt az alábbi tapasztalatokkal lettem gazdagabb:
Tudok negyvenplusz órát egyhuzamban ébren tölteni.
A nővérkék alul vannak fizetve akármennyit is keresnek.
A tévé (valamint a sky box és a youtube) isten ajándéka, a gyermeknevelés teljességgel elengedhetetlen eszköze. Mindenki aki mást mond, hazudik.
Éjjel egykor Schmitt Pál disszertációjáról beszélgetni felfrissít, felüdít.
Amikor a gyermek hisztis, akkor szülő és gyermek kölcsönösen nem tudják elviselni egymást, így képzelem a kamaszkort.
Mostanra úgy tűnik, kifelé lábalunk a dologból, bár nem akarom elkiabálni. Az mindenesetre biztos, hogy ilyet nem kívánok senkinek, hacsak nem a békemenet szervezőinek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Gah. És mégegyszer: gah.
Megjegyzés küldése