Reality check

Azt már eddig is tudtuk, hogy az élet nem mindig méznyalás, de most már az is kiderült, hogy a kensingtoni élet sem mindig andalgás a verőfényes Holland Parkban. Kisebbik fiunk K.G. durva hányós-fosós vírust szerzett, amelynek következtében két napja éjjel-nappal próbáljuk belétölteni a különböző folyadékokat kezdetben nulla, majd fokozatosan növekvő találati aránnyal (persze nem akarom elkiabálni, mert a helyzet jelenleg is az, hogy a kanapén/kiságyban fittyedten alvó jószágba fél óránként megpróbálok tenni valamit és csak reménykedem, hogy a) sikerül megitatnom vele b) nem jön ki újból). A dolog keretében tegnap megjártuk a gyermek sürgősségi osztályt is a közeli Chalsea and Westminster kórházban, mert egy ponton úgy tűnt, hogy semmi sem fog a gyerekben megmaradni amíg világ a világ. A kórházi élmény a Vészhelyzet és egy telefonos ügyfélszolgálati saga keveréke volt. Az ember taxiba vágja magát, és hajtat a kórházba – Vészhelyzet. Az ember adatokat töltöget ki különböző papírokon, illetve a negyedik embernek meséli el, hogy 10 hónapos, tegnap óta hány, nem, nem volt koraszülött, igen, a terhességgel minden rendben ment, igen hasmenése is van stb. stb. – telefonos ügyfélszolgálat. Eközben a valóságot a folyosón összeverődött kis csoport beszélgetése idézi föl, akik kérdően/aggódva/szemrehányóan arról beszélgetnek, hogy igen, az osztályon nem működnek a printerek, tegnap óta be van ragadva minden elküldött nyomtatás, nem, a vizsgálóban lévő printer sem működik, neked erről még nem szólt senki?!..... – ismerős meleg érzés. Amúgy a kórházi ellátás valóban profi volt, a profi call centerek minden sajátosságával. „Jó reggel, Carlo (vagy mittudomén) vagyok, a nővér, most fel fogom venni a gyermek adatait. (...) Tehát kevesebb mint egy napja tart????? (....) Hányást nem szüntetünk meg, a hasmenés 10 napig, a hányás 3 napig tarthat. Kérem várakozzon kint, hamarosan szólítják.” „Jó reggelt, Andrew (vagy mittudomén) vagyok, a rezidens, most felteszek pár kérdést, aztán konzultálok egy orvossal. Már ötször hányt??? Valóban, nagyon rosszul néz ki. Nagyon gyors a pulzusa, biztosan stresszel. Igen, és láza is van???? Maradjanak itt, szólok egy orvosnak.” „Jó reggelt, Hester (erre pont emlékszem) vagyok az ügyeletes orvos. Most nagyon alaposan meg fogom vizsgálni a babát. Ühüm, ötször hányt, ühüm, időre született, ühüm, önnek is volt ezt megelőzően fosós vírusa....... Minden bizonnyal a babának ugyanaz a betegsége, ami önnek volt. Ühüm, egész éjjel öt percenként itatták. Kiváló. Reggel megint mindent kihányt. Igen, előfordul. Akkor most egy órán keresztül öt percenként itat vele ebből az oldatból. Ha jól reagál, nem kell infúzió. (...) Kiváló, jól reagált. Hazamehetnek. Nem, nincs hányáscsökkentő gyógyszer, volt régen, de újabb vizsgálatok szerint ez gyermekeknél nem biztonságos, ezért már nem alkalmazzuk. Otthon is itassa öt percenként. Valószínűleg fog még hányni (és lőn). Ha mindent kihány hozza vissza.”
Vagyis kb. 3 óra leforgása alatt kiderült, hogy hányós-fosós vírusa van, és hogy pontosan azt kell vele csinálni, amit addig is csináltunk, ha meg mégse használ, hát vigyük vissza. De tényleg kedvesek voltak, profi volt az egész, és mindez ráadásul teljesen ingyen.