A bosszu

Neha magam is meglepodom azon a mely megvetessel vegyes gyuloleten, amit ismeretlen, es viszonylag artatlan embertarsaim irant tudok erezni. Mint peldaul ma, amikor a repulo felszallasakor a mellettem ulo osztrak fiatalasszony megfenyegettet, hogy felnyom a sztyuardeszeknek, ha azonnal nem kapcsolom ki a sutyiba visszakapcsolt laptopomat. Es hiaba magyaraztan neki, hogy az csak porhintes, hogy ez veszelyes volna, hiszen akkor mar tele lennenek a lapok a "Iszlam szelsosegesek boinget robbantottak a rettegett bekapcsolva-hagyott-Ipad-modszerrel", nem tagitott, es vegul is en futamodtam meg, ami persze jol jelzi a lazadasra valo alkamassagom fokat. Na, szoval utana, amig a pilota ki nem kapcsolta az az ovek becsattolasat jelzo lampat, elegge utaltam ot. Ezek utan nem hiszem, hogy bevette volna, hogy amikor egy oraval kesobb sikerult a szokasosnal is gyengebb mozgaskoordinaciommal kiloknom a kezebol a teli pohar kolajat, az nem egy altalam vegtelenul frappansnak gondolt bosszuhadjarat resze, csak egyszeru benasag.