Sajtosrúd és demokrácia

Ez lehetett volna a tegnapi napom mottója. Mindkettő egyaránt fontos, mindkettőért derekasan küzdöttem, és mindkettő esetében csak részeredményt sikerült elérni. Nem adom föl.

Vava Ági jóvoltából van otthon sajtos rúd. Gabesz nagyon szereti. Különösen szereti azokat a darabokat, amik a sajt elolvadás folytán össze vannak nőve. Tegnap uzsonnára is egy ilyet majszolt, amikor is megtörtént a baj. Nem volt elég erős a sajtkötelék, a három rúdból álló tömb szélső darabja a levált. Mire való egy anya, ha nem arra, hogy az ilyen nehéz helyzetekben ott legyen a gyereke mellett, és megoldja a problémát. „Ragaszd vissza!” mondta Gabesz. Először próbálkoztam azzal, hogy elmagyarázom, sajnos nincs mód a sajtosrúd visszaragasztására. Sajnálkoztam, próbáltam vigasztaló lenni. Nem segített. „Ragaszd vissza most!” Hát ilyenkor jön elő a lelemény. Befőttes gumit vettem elő, és összegumiztam a szétesett részeket. Már alakult, de nem volt elég jó, mert egyrészt mindenképpen sorban kellett összegumizni őket (tehát függőleges irányban nem lehetett csak úgy egy szimpla köteget alkotni, szabályos sor kellett), másrészt az időközben félig megrágott nyálas, kb. 1cm-es darabnak is szerepelnie kellett a kötelékben. Nem túlzok ha azt mondom, hogy negyed óra megfeszített munkával sikerült. Jó volt. Utána már csak háromszor-négyszer kellett ismételni a dolgot, mert evés közben mindig kipotyogtak a darabok. Kicsit várom már, hogy elfogyjon a sajtosrúd.

Ezek után kellő elszántsággal mentem a Sándor palotához Dísz térre (előbbit véletlenül lezárta a TEK), sajtosrúd ragasztástól zilált idegeimnek kifejezetten nyugtatólag hatott a „Ne írd alá, János!” Mondjuk az is kiderült, hogy a demokráciát sem olyan könnyű megvédeni, mint az elsőre látszott, mert a három órás ácsorgás-sétálás után a Kossuth térre érve már kifejezetten hideg volt, pisilni kellett és éhes is voltam, úgyhogy jó forradalmárokhoz híven Mülivel taxiba ültünk és hazatértünk családjainkhoz (vagy mi van most nekem, azt nem pontosan értem). Az este kétség kívül legtalányosabb momentuma az volt, hogy egy bácsi a tüntetésen azt kiabálta mellettem, hogy „Szemét tücsök tolvajok!” és a kontextusból arra kell következtetnem, hogy ezzel a kormányt kívánta gyalázni. Ha van köztetek egy törökgábor, nagyra értékelném, ha valaki segítene kitalálni, hogy ez mit jelent, az én agyi kapacitásaimat sajnos a sajtosrúd dilemma köti le. Ja, és a Himnusz éneklésekor pont ilyen élményben volt részünk, amikor a mellettünk álló bácsi (nem a tücskös) elkezdett énekelni.