Fogjon össze akinek két anyja van

A múlt heti elkettyintett dzsembori óta mintha mindenki (értsd a fb ismerőseim, illetve azok ismerősei, vagyis nyilván elég jól körülhatárolható társadalmi réteg) arra jött volna rá, hogy kishazánkon nem más fog segíteni, mint a zösszefogás, és mindenki egy utolsó önző rohadék, aki ezt nem hajlandó elfogadni. Ez mostanra annyira idegesít engem, hogy kénytelen vagyok leírni, amit erről gondolok (noha az hogy én mit gondolok nyilván – Peti szavajárásával élve – nem baszik egy öltést se). De nekem jólesik.

Módszertani alapvetés: az összefogáson a jelen nagyívű eszmefuttatásom szempontjából azt értem, hogy Fletó bácsi legyen-e bevéve a buliba; mindenki más egyrészt érdektelen (mivel támogatottságuk nem éri el a statisztikai hibahatárt), másrészt nagyjából fel sem merül, hogy be legyenek véve a buliba, harmadrészt nincs is róla annyira erős véleményem (bár örömömre szolgálna, ha Kuncze Gábor és Fodor Gábor lassacskán kikopnának a közéletből).

Röviden: nem kell összefogás, sőt követelem, hogy ne legyen összefogás, ami összefogásból van, nekem már az is sok (de ennek kénytelen vagyok elismerni a létjogosultságát).

Kicsit hosszabban: Gy.F. egy gyakorló elmebeteg, és ami ennél is nagyobb baj, hogy egy bukott politikus („nem kicsit, nagyon” hogy magától a nagyembertől idézzek). Ezzel szembe kéne nézni. Legelsősorban neki. Azután meg a sok összefogásosnak. Ténykérdés, hogy Gy.F. kegyetlenül elkúrta (tényleg, milyen találó is ez az ember). Konkrétan csődbe vitte az országot. És ne gyertek nekem azzal, hogy ő jót akart, csak a szemét fidesz/mszp/szakszervezet/és a fehér ház földszinti klotyójából a vécésnéni miatt nem sikerült neki. Ez részben szerintem is igaz, bár talán a vécésnéninek nem volt benne nagy szerepe, de ez nem számít. Ismétlem, nem számít. Egyrészt azért mert a végeredmény így is úgyis az lett ami (és még a legjóindulítúbbak sem állíthatják, hogy az valami nagy királyság lenne), és a körülmények most vagy bármikor máskor sem lennének kedvezőbbek, úgyhogy nagyon nem lehet abban reménykedni, hogy legközelebb bejönne a dolog. Másrészt azért, mert ezt nem hogy idejében, hanem azóta sem ismerte föl/be, és ez megengedhetetlen. Olyan nincs, hogy az ember csődbe visz egy országot, és nem vállalja érte a felelősséget (akkor sem, ha nem akarta csődbe vinni, csak valahogy mégis így alakult). Ilyen teljesítmény után nem jár második esély. Bocs. Az ilyen utána ne akarjon megint az igazgató lenni. Akkor se, ha a mostani igazgató még nálánál is szarabb. Az szépen vonuljon vissza, és gondolkozzon el azon, hogy mit csinált, aztán írjon róla egy könyvet, vagy indítson rovatot a klubrádión vagy mittudomén. Az pedig már csak hab a tortán, hogy micsoda egy ordas bunkó is (mert mondjuk ezzel a tulajdonsággal elég sokan dicsekedhetnek az általam jelenleg támogatott kicsit szűkebb körű összefogásban is).

Én mint nagy politikai gondolkodó, hosszas és mély elemzés után arra jutottam, hogy már nem a 90-es évek van. Remélem, ez az üzenet eljut a baloldali elithez, aki egyemberként a homlokára csap, és ezentúl az összefogás helyett a megújulást választja jelszavául (ennek megfelelő személyi konzekvenciáival). Mert ha most Gy.F. miatt kénytelen leszek megint a hajtáspajtás LMP-re szavazni, akkor visszamenőleg kiszedem a postaládákból a bedobált szórólapot. És ezt nyugodtan vehetik fenyegetésnek!