Az őrült asszony, avagy filozófus a klozetban

Hétvégén Böszörményi úti Szamosban fogyasztottuk el jól megérdemelt kávénkat és süteményünket, ahogy tisztes, rezsiharcban megfáradt budai polgár azt hétvégenként teszi. És akkor, elmentem pisilni. (Kaland az élet.) Egy pisilde volt, bekopogtam. Valaki hangosan kiszólt, hogy foglalt. Türelmesen álldogáltam a mosdó mellett. Bentről beszédet hallottam. Gondoltam, biztos egy gyereket pisiltet valaki, bár kicsit furcsa volt, hogy gyerekhangot nem hallottam, biztos csöndeske gyerek. Aztán kijött egy idős, eléggé kulturáltan öltözött, ámde elég kevés foggal rendelkező, csöpögő orrú néni a wc-ből. No gyerek. A néni magában beszélt. Én bementem pisilni, ő kezet mosott. Kijöttem, még mindig kezet mosott (egy pillanatra felötlött bennem, hogy a budiban bekkelem ki, amíg kimegy, de aztán eluralkodott rajtam a tisztes budai polgár és nem bekkeltem ki). Innentől a következő párbeszéd zajlott le köztünk (a néni kicsit furcsa fejhangon beszélt):

-       -  Köszönöm, hogy kopogott. Tényleg. Nagyon kevés már a normális ember. A magyar anyanyelvű kétlábon járók 95%-a már abnormális. Mert az összes kormány olyan rohadt, hogy hülyítik az embereket, hogy azok minél kevesebbet gondolkozzanak, és rájuk szavazzanak.

-          - Ühüm.

-         - Ön szerint mi lesz a közelgő választáson az eredmény? Az egyik ismerősöm – nem politikával foglalkozik, de tiszta gondolkozású – azt mondta, hogy a jelenlegi kormány fog nyerni, mert összefognak a Jobbikkal. Ön mit gondol? Ez igaz lehet?

-        -   Hát nem tudom, remélem nem.

-         -  Dum spiro spero. Ismeri a latin közmondást, nem?

-         -  Khm.

-        

  (Heves bólogatások közepette) Hát igen, amíg élünk, remélünk. Szép napot!

Hát igen, ilyen művelt nép vagyunk mi, még a hibbantak is latinul idézgetnek. Hiába, nekünk a seggünkben is fejünk van.