Hű de rég írtam már az „anyám, de hülyék ezek az amerikaiak” rovatba

Nyilván azért, mert már régesrég nem lakunk ott, másrészt azért, mert szerencsére honfitársaink is tudnak azért, ha nagyon akarnak.

De most történt egy említésre méltó. Egyik reggel látom a telefonomon, hogy írt az egyik amerikai rokonom (másod nagynéni vagy ilyesmi) egy határozottan pánik hangulatú levelet, hogy jól vagyunk-e és nem vagyunk-e veszélyben. Az történt ugyanis, hogy a lánya (aki valahol a Csendes-óceánon bálnákat ment - innen K-E-ból már önmagában elképesztő, hogy tényleg vannak ilyen emberek, nemhogy még az ember saját uncsitesója, jó, hogy mondjuk én is a szelektívbe dobom a Nemzeti Konzultációt, úgyhogy én is kiveszem a részem a Föld megmentéséből) kapott egy felhívást, amely szerint: „Magyarország elveszett.”, aztán következik egy rész, hogy: az ellenzék jogait megvonták, a szabad sajtót beszüntették, a „köztársaság” szót törölték az alkotmányból, vegzálják a melegeket, antiszemitizmus van stb. végül pedig egy felhívás, hogy egyrészt írjuk alá az EU-nak szóló petíciót, másrészt, hogy osszuk meg a cuccot fb-on, és ezzel akadályozzuk meg, hogy Magyarország a Harmadik Birodalom sorsára jusson. 

Namármost, lehet, hogy én vagyok túl cinikus, de ha itt tényleg a harmadik birodalom fenyeget, akkor valóban a fácsén terjedő petíció fog minket kihúzni a szarból? Vagy tényleg minden másként alakult volna, ha 1939-ben elegen lájkolhatták volna a „Le a Molotov-Ribbentrop paktummal” fb csoportot?

(Nyilván a válaszlevelemben nem ezt írtam. Meg hát San Franciscoból - pláne a Csendes-óceánból - nézve tényleg máshogy festenek ezek a dolgok. Néha az I. kerületből nézve is, de ezzel nem akarom idegesíteni a nagynénémet.)