Izrael 1. nap

Nem azért mondom, de még nem egész 24 órája vagyunk Jeruzsálemben, de már istenien kiismerem magam, olyannyira, hogy egy néni leszólított az utcán (bár azt igazából nem tudom, hogy útbaigazítást akart-e kérni, vagy azt akarta kérdezni, hogy hová járok fodrászhoz, mert egy kukkot sem értettem abból, amit mondott).

Azzal kezdtük, hogy bejártuk az összes kötelező vallási főattrakciót. Tényleg vicces, hogy mindenki pont ugyanazon a kövön akart mindenfélét csinálni (embert gyúrni porból, gyereket feláldozni, mennybe menni stb.), ahelyett, hogy szépen arrébb mentek volna egy kővel, és akkor most mindenki sokkal jobb haver lenne. De nem, nekik mindent ugyanazon a telken kellett intézni.

Ezen kívül persze mászkáltunk az óvárosban, és amikor mindenki (értsd Juli, akinél vendégeskedünk, és Peti, akit nem kell megmagyarázni, hogy ki) elment dolgozni, akkor én felkaptattam az Olajfák hegyére. Ha igazán ki akartam volna maxolni a turistaélményt, akkor még egy tevére is felülhettem volna a hegy tetején, de valahogy nem tűnt fontosnak a dolog. Aztán még lesétáltam, megnéztem a fontos kertet. Kicsit úgy képzeltem, hogy ottan így elkóricál az ember, és közben elmélkedik meg ilyesmi, ehelyett viszont az van, hogy kb. tíz olajfa körbe van kerítve, és a kerítés mentén körbe lehet sétálni, és megtekinteni a nevezett olajfákat. De azért így is szép tökre.

Onnan pedig visszamásztam a másik hegyre, megkerültem az óvárost, elmentem a shopping utcán (nana majd nem) keresztül, a sutárúton keresztül, az x. városi parkon keresztül Jeruzsálem vagány európai szerű negyedébe, bevásároltam a közértben, majd hazajöttem. Mondjuk ebben nagy segítségemre volt, hogy Juli pont a vagány európaiszerű negyedben lakik, magamtól azért nem biztos, hogy ráakadtam volna.

Szóval már-már helyi lakos vagyok. Épphogycsak meg nem untam. Szerencsére holnap elkirándulunk a Holt tengerhez, ne kelljen már folyton Jeruzsálemben lógni.