Ennyit töltött eddig velünk Briós úr.A legutóbbi bejegyzés óta rengeteg újdonságról tudok beszámolni. Tegnapelőtt felállt, tegnap pedig kimondta az első szót („Iskolába akarok menni.” Ezt mondta.)Na jó, nem. Igaziból a legnagyobb újdonság, hogy a tejpara elmúlni látszik, ezért Briós úr már harmadik napja anyatej diétán van (egy falat tápszer nem sok, annyi sem csúszott le a torkán hétfő óta). Ennek ő kevésbé örül mint mi, mert láthatólag az anyatejet sokkal nehezebb megemészteni mint a tápszert, vagyis fáj tőle a hasa, de mondtuk neki, hogy mi csak a javát akarjuk, és lenyomtuk az anyatejet a torkán.
További jó hír (már ami az én állapotomat illeti), hogy a kis tatyó, ami a szülés után a hasamon maradt már alig-alig látszik, mostanra már tényleg csak egy briós férne bele, egy háromkilós vekni semmiképpen. Viszont ettől újfent nem tudom, hogy mit vegyek föl (azon napi egy-egy órákban, amikor Briós úr a nagymamamájával múlatja az időt, a szülők pedig ellátogatnak a környékbeli kávézókba egy kávét és süteményt elfogyasztani, és minden igyekezetük ellenére az idő kilencven százalékában a gyerek emésztési folyamatairól beszélgetni), mivel az elmúlt kilenc hónapban (na jó, csak durván hatban) elfelejtettem, hogy milyen ruháim vannak.
Amúgy a napjaink Briós úr felhízlalásával telnek (tegnapra sikerült – a szupermegbízható mérlegen – a születési súlyának megfelelő értéket mérnünk, ami igazán príma teljesítmény a részéről), mondjuk nem tudom, hogy mikorra sikerül behoznunk Gálfi Armandót, aki Briós úr ágyszomszédja volt az első éjszaka a kórházban (a többi éjszakán én voltam az ágyszomszédja, de egyelőre nem cél, hogy az én súlyomat behozza), és aki ugyanannyi cm viszont másfélszer annyi gramm volt mint Briós úr (mondjuk ettől leginkább egy sumo birkózóra hasonlított).
A répás nyúllal pedig továbbra is nagy haverok, bár tegnap volt egy kis összezördülés, mert a nyúl beszólt, de szerencsére Briós úr nem haragtartó, úgyhogy hamar kibékültek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Gálfi Armandónak elég baja lesz az életben szimplán csak abból, hogy a szülei az Armandó nevet találták a legmegfelelőbbnek, nem kell, hogy súlyproblémákkal tetőzze.
Képeket követelek a meghízott Briós úrról és a lefogyott Zsuzsiról.
Igen igen en is, es itt meg nem is gratulaltam nektek, ugyhogy eljeneljen!
De vajon miert lett merges a repas nyul?
Lehet, hogy neki is faj a hasa.
vágd le a hasbőrödet, amíg nem késő!
még egy pénztárca biztos kijön belőle... és nem fog lógni sem tutira.
Briós úrnak üdv, és üzenem neki, hogy két nap múlva meglátogatom. addigra legyen szíves gyakorolni a betűket A-tól I-ig.
A Briós még csak éppen hogy három kilós, de máris rendet tart a házban, vezényli a szülőket, a maradék időben pedig parciális differenciálegyenleteket old meg.. JÓ, ebben nincs semmi különös, de a listájáról hiányolom a szorgalmasan magolt kínai rendhagyó igéket, a kozmológiai kutatást a sötét anyag mibenlétéről, a buddhizmus elméletét az ego fölöslegességéről, szóval a megszokott hétköznapokat. Helyette naponta többször táplálkozik, és utána elmés csevegés helyett elalszik.. Mi lesz ezzel a gyerekkel?
Megjegyzés küldése