A címmel azt gondoltam jelezni, hogy, most, hogy Briós úr megszületett nem megyünk át a „ma is ügyesen, sokat kakilt” esetleg „ma is ügyesen sokat kakiltam, és ennek anya nagyon örült, aláírás Briós” műfajra (for the record ez hazugság is lenne, mert ma egyáltalán nem kakilt ügyesen sokat). Persze azért a magunk állati cool és blazírt módján mégis nyilván a kis szemünk fénye trónörökösről (aki immáron nem is pocaklakó többé) fogunk írni, különös tekintettel arra, hogy egy ideig nem nagyon fog más érdemleges történni, mint a mágikus pisi-kaki-evés-alvás körforgás.
Egyszóval megszületett na. A szülés maga elég flottul ment (három óra plusz admininsztráció), bár a végén volt némi izgalom, amit a kórházi személyzet úgy oldott, hogy egy idő után többen is a hasamon könyököltek és nyomták kifelé a gyereket, de bevált a kis dzsembori, mert végül is kijött különösebb további beavatkozás nélkül. Szóval aki otthon szül, annak ajánlom, hogy előtte szóljon a szomszédoknak, hogy jöjjenek át, hátha kell néhány ember, aki majd könyököl (és ha az nem jön be, akkor hajlandó tizenöt percen belül elvégezni egy császármetszést – mert nekem ez lett volna a következő opció, ha a könyöklés mégsem vezet eredményre). Szóval végülis nem volt azért vészes, de azért azt sem mondom, hogy ha legközelebb megajánlják, hogy pl. nézzek meg egy három órás darabot a Katonában vagy mondjuk szüljek egy jót, akkor feltétlenül az utóbbit választanám.
Az pedig teljességgel valószínütlennek hat, hogy a kis makimajom, aki a freskó melletti kiságyban fekszik belőlem lett kikönyökölve. Amúgy szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy igazán príma kis makimajom, jobban nem is kívánhatnánk magunkak. Kicsit ugyan még sárgás árnyalatú (emiatt egy nappal tovább benn is kellett maradnunk a kórházban, otthonszülők a szomszédoktól kérhetik el, azt a speciális kék lámpát, ami alatt egy egész napon és éjszakán keresztül sütögették, hogy ne sárga legyen, hanem kék), de szerintem ez is jól áll neki. Mindennek ékes bizonyítéka a jobboldalt látható kis fényképalbum, amit majd újabb és újabb jobbnál jobb fényképpel töltünk meg,hogy a kedves olvasóknak is jusson valami a jóból.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Ezúton is gratulálok Brióshoz, nem tudom, hogy a könyöklés hatására-e, de igen jól sikerült gyerek. az otthonszülésnek a gondolata is elborzaszt, bár azoktól az édesnyáktól, akiknek nem farfekvéses ikrei vannak köldökzsinórral a nyakukon, az a minimum, hogy otthon meleg pléddel és gyertyfénnyel köszöntik az újszülöttet, különben szükségszerűen szívtelenek. bár azért a stigma így is megéri, hogy adott esetben nem házilag, konyhakéssel kell császármetszést végezni.
szíven ütött, amit a kakilásról írtál, az utolsó 50 bejegyzésem Mr. Február tápcsatornájának felső szakaszáról szól. most reflektálok.
De hiszen te vagy a blogpéldaképünk! A Mr. Február répakalandjairól szóló bejegyzések nagyon viccesek, és szomorúak lennénk, ha a jövőben nélkülöznünk kéne. Úgyhogy csak igy tovább.
Juj, ez nagyon jól esett! mindjárt pürésítek is még egy kis répát, hogy megfelelő hátteret biztosítsak a kalandokhoz.
azért ez a könyöklés elég jó... nem is tudtam, hogy ilyen alternatív, szinte már kineziológiai eszközöket is bevet a modern nyugati orvostudomány.
a három óra pedig igencsak dicséretes. azt hiszem, ezt elsősorban a batthakónászanának (vagy hogy kell ezt szanszkritul leírni) köszönheted.
[Sára: a répás sztorik rendben vannak (sőt), ellenben a bilis részeket néha skippelném.] :P
tök jók az új képek! látom, hogy a répás autó Matyinál is népszerű. éljen a globalizáció és az ikea.
igen. illetve Zsuzsi es az anyukaja azt allitjak,hogy Matyi nagyon szereti a repas autot. Mondjuk szerintem ennek eleg keves jelet mutatja. Remekul alszik mellette, ahogy minden mellett remekul alszik. De biztos tenyleg nagyon szereti.
Megjegyzés küldése