Kimenők + jótanácsok az életre

Amikor éppen nem fekszünk le 10-kor , akkor állati mondén életet élünk, és számos kulturális és társadalmi eseményen veszünk részt (ilyen alkalmakkor akár 11-ig is fönnmaradunk). Ĺgy esett, hogy múlt héten voltam jeles színházi eseményen (Ágival megnéztük a Katonában a Talizmán búcsúelőadását – vájtfülűeknek: „Tessék csinálni!”), szépséges esküvőn (na jó, ez délutáni esküvő volt, úgyhogy azért a 10-kor lefekvés aznap is beficcent), és sörözni egy olyan új helyen, ami még meg sem nyílt (illetve tegnap nyílt meg hivatalosan, de mi szombaton voltunk ott). Ez utóbbira különösen büszke vagyok, mert azért az mégiscsak az ember kezének a város ütőerén való tartása, hogy a legkúlabb helyekre mint első kuncsaft jut el. A hely amúgy tényleg nagyon klafa, a Köztelek utcában van, a neve Zacc, és szuperül néz ki, nem utolsósorban azért mert a falakat Saturninus fényképei díszítik (serlokholmsz ebből már kapisgálhatja, hogy hogyan is jutottunk el erre a helyre még nyitás előtt, vagyishogy a kéznek az ütőéren való tartása ezúttal is vagesz barátaink érdeme, és nem az este 10-kor nyugovóra térő, pelenkacserélő, dzsoggós makiszülőké).
Persze a dzsoggós makiszülőség is hoz a konyhára értékes tapasztalatokat. A tegnapi sétánk alkalmával például két öreg néni is megállított az utcán, és fejenként egy-egy jótanáccsal láttak el. Az egyik (aki amúgy a házban lakik, szóval legalább már láttam életemben) biztosított róla, hogy nagyon fontos, hogy anyatejjel tápláljam a Makit, és szerencse, hogy van elég tejem, és erre nagyon ügyeljek is a jövőben. A másik (aki egy vadidegen néni volt) elmesélte, hogy az ő unokája már harminc éves, és nem talál magának férjet, mert ugyan minden nap leakaszthatna egy-egy palit (sic!), de hát mind csak egyéjszakás kalandot akar, és az ő unokájának így nem kellenek. Ezek után a lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak a férjemre (nem akartam belemenni abba, hogy igazából nekem nincs is férjem), és ne engedjem, hogy kalandokba bocsátkozzon, ő például 52 évig élt a férjével, és úgy higgyem el, hogy a férje egyszer sem csalta meg, mert ő mindig megadta neki, amire szüksége volt (ebbe – különös tekintettel a néni kackiás bajszára – nem igazán akartam részletesen belegondolni), és én is tegyek így, éretm ugye. Érdeklődve várom, hogy a mai sétán mit tanulok majd.