Maki Rolád rulez

Ahogy ezeket a sorokat írom egy Maki Rolád lóg a hasamon. Ma ugyanis összeszedtem a bátorságomat, és egyedül megpróbáltam a hordozókendőt. Erről tudni kell, hogy a fényképen látható hordozókendő a szülinapi ajándékom volt, vagyis Briós úr még javában briós volt, amikor megvettük. Úgyhogy amikor megérkezett kénytelenek voltunk a plüss tehénkén kipróbálni, hogy hogy működik. A próba elég ijesztőre sikeredett, ugyanis a tehénkét (aki nem túl nagy) erőnek erejével kellett beletömködni a kendőbe, és nem látszott pontosan, hogy majd egy élő csecsemőt ugyanezzel a módszerrel biztonságosan bele lehet helyezni ebbe az amúgy szuper kúl és szuper praktikus kendőbe. Ezért is volt, hogy elég sokáig halogattuk, hogy a valós gyereket behelyezzük, de aztán erőt vettünk magunkon, és bepróbáltuk. Legnagyobb meglepetésünkre belefért, nem tört össze, és még csak nem is kezdett éktelenül ordítani (ekkor készült az alant látható fénykép). Ez ugyan bizakodásra adott okot, viszont maga a behelyezés továbbra is elég rémisztő maradt, mert a Makit is tömködni kellett, amitől azért kicsit ódzkodik az ember. Azóta közös erővel, gyakorlás képpen többször is betömködtük már, és még egyszer sem tört el, úgyhogy ma úgy határoztam, hogy egyedül is megpróbálom. Második nekifutásra sikerült (az első után az éktelen ordítás következett, amiért nem tudom a Makit hibáztatni, ugyanis valóban elég furcsa pózban sikerült a behelyezés). Azóta benne van, és békésen hortyog, már leszedtük együtt a fregolit, és most blogolunk. Most már csak azt kell kitalálni, hogy hogy fogom kipiszkálni belőle, ugyanis hamarosan vasalásba kell fognom, a forró vasalóval való hadonászás level 2 a rolád használatban, persze simán lehet, hogy pár nap múlva már hajat mosni is így fogok, de most még ezt nem merem bevállalni.